Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Vezényi Pál: Zsóka asszony üzletei I.
Vezénifi Pál óba asszony ügíetei Valamikor a nyolcvanas években, amikor a nyugati turisták már egyénileg is látogathattak Magyarországra, a svájci Köbi Tümperli, osztályvezető egy zürichi székhelyű külkereskedelmi vállalatnál, elhatározta, hogy miután már Európa valamennyi országát látta, sőt Amerikában, Afrikában és Ázsiában is járt, a következő szabadságát Magyarországon fogja eltölteni. Eltekintve a nyelvi nehézségektől nem érezte rosszul magát az országban. Rájött, hogy a gulyásleves nem olyan csipős, mint híresztelték, legfeljebb neki számít fel a pincér borsosabb árakat, de tekintve, hogy volt elég valutája, ez sem számított. Szórakozás is akadt bőven, de ezen a téren már észlelte a nyelvi korlátokat. Színházat nem látogathatott, az opera és a klasszikus zene nem vonzotta, a cigányzenéből pedig már többet hallott, mint amennyi jólesett. A véletlen bolyongása közben egy kerületi búcsúra vitte, ahol a színpadon népviseletes csoportok táncoltak és köröskörül mutatványosok sátrai kínáltak különféle szórakozásokat. Ezek között fedezte fel Köbi a céllövöldét, amely azonnal felkeltette az érdeklődését. Svájcban minden férfi köteles meghatározott napokon egy bizonyos mennyiségű lőszert elpuffogtatni a helyi lőtéren, amelyik megtalálható valamennyi község szélén. Időnként a jó lövészek számára területi versenyeket is rendeznek, ahol a legkiválóbbakat éremmel, serlegekkel jutalmazzák. Köbinek is volt már odahaza egy kis gyűjteménye ezekből az emlékekből. Ezúttal is úgy érezte, hogy ha már Magyarországon is talál céllövöldét, okvetlenül be kell mutatnia mesterlövészi képességeit. Vállához emelte a fegyvert, célzott, lőtt. Talált. Újra célzott, megint talált. Egyre jobban belemelegedett és nem is nagyon figyelte, hogy mellette már halomba gyűltek a nyeremények. Babák, plüsskutyák, szerencsemalacok, tükrös szívek, üveggyöngyökből fiűzött vásári nyakékek, olcsó bugylibicskák. A legközelebbi találatával egy üveg bort nyert. Ezt már jobban szemügyre vette, mint a többi nyereményt, és ekkor döbbent rá, hogyan is fogja ő ezt a sok vacakot magával cipelni. Táska nem volt nála, amiben ennyi holmi elfért volna, ekkora tömeghez pedig két kéz kevésnek bizonyult. Tanácstalanságát látva a céllövöldésné előzékenyen felkínált neki egy jókora műanyag bevásárlószatyrot. Magyarázott is hozzá valamit magyarul, amiből a svájci úriember egy szót sem értett. Ő is válaszolt valamit, nem németül, hanem azon a tájnyelven, amelyet a világon senki sem ért a Zürich környéki lakosokon kívül. Ez azonban jelen pillanatban nem számított, mert a céllövöldésné a magyaron kívül úgysem értett semmiféle más nyelven. Amikor felismerte vendégében a külföldi turistát, vérvörösre festett száját széles mosolyra húzta. Köbi érdeklődését addig annyira lefoglalta a céllövészet, hogy nem is figyelte meg, ki nyújtja neki a puskákat. Tekintete most fedezte fel az asszonyt. Az arcáról hamar lesiklott a szeme hatalmas kebleire, melyeket a szűkre szabott fényes lila ruha erőteljesen kihangsúlyozott. Szűkebb hazájában a nők, akikkel eddig kapcsolatba került, olyanok voltak, mint a deszka, így hát a gömbölyű halmok azonnal felkeltették az érdeklődését. Az asszony is észrevette ezt, és mondott valamit magyarul, amire Köbi megint csak az ő anyanyelvén válaszolt. Az üvegre mutatva kézjelekkel igyekezett megértetni, hogy meg szeretné kóstolni a tartalmát. Az asszony előkerített egy dugóhúzót és egy poharat, már nyitni akarta a flaskát, de a férfi heves taglejtésekkel igyekezett tudomására hozni, hogy az üveg tartalmát vele, a céllövöldésnével óhajtaná elfogyasztani. Méghozzá nem itt, a nyilvánosság előtt, hanem csak kettesben, üzletzárás után. Az asszonynak kiváló képességei lehettek a jelbeszéd értelmezéséhez. Azonnal tudta, mitől van szó. Karórájára mutatva jelezte, hogy a férfi várjon még egy félórát. Addig sétáljon egy kicsit, ha visszajön és zárja a boltot, elmehetnek együtt a bort elfogyasztani. A nyereményeket sorba belerakták a zacskókba, csak a bort tartotta vissza a biztonság kedvéért. Köbi nevetve távozott, és egy félóra múlva hamisítatlan pontossággal megjelent a céllövölde előtt, amelyet az asszony éppen akkor zárt be. Zsóka asszony valamivel túl a harmincon, de még messze a negyventől, szemrevaló külvárosi szépségnek számított. Egy éve vált el a férjétől. Tőle örökölte a céllövöldét, amellyel a népünnepélyeket és búcsúkat látogatta. Köbi érkezésekor megmutatta a borosüveget, majd a szatyrába süllyesztette és intett a svájcinak, hogy jöjjön vele. A szerény földszintes lakás az ütött-kopott bérház hátsó udvarában nappal sem kapott sok világosságot, de ez most éjszaka fel sem tűnt. Zsóka felkattantotta a villanykapcsolót, betessékelte vendégét, leültette egy kopott fotelbe, maga pedig kisietett a konyhába. Poharakat hozott, valahonnan még egy fél zacskó olcsó kekszet is előkerített. Köbi elkérte a dugóhúzót, mivel ez már mégis csak férfimunka és nekiveselkedett. A dugó pukkant egyet, a poharak megteltek. Zsóka felemelte a poharát, és magyarul mondta: Új Hevesi Napló 23
