Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Nagy találkozások II.
IxO^l^ToTVT Gserniczky Dénes Klag? tafáfRo3Ó5oR ii. 1971. január 1-én utaztam ki Finnországba, kollégámmal. Egy évre szólt a szerződésünk. Tánc- és szórakoztató zenét játszottunk. Vonattal utaztunk. Moszkván keresztül. Rettenetes hideg volt. Életemben nem voltam még Finnországban. Tudtam, hogy rokon nép, de többet nemigen. És most annyi év után jöttem rá egy igen furcsa valamire. írtam, hogy voltam annak idején Kínában. Ott azt tapasztaltam,’hogy a háromévestől az aggastyánig mindenki tudta és vallotta: a kínai és a magyar nép rokon népek. Most nem tudom, hogy van ez, de akkor így volt. Ez nem bizonyított, és ha néha-néha valahol felbukkan ez a téma, azóta is vitatkoznak rajta, de igen nagy százalékban tagadják, ahogy ez már szokás. Tudják, mi ebben a furcsa? Az, hogy ez a két, láthatóan más jellegű nép, a kínai és a finn rokonnak tart minket. Mindenesetre a kínai nép, nem törődve a tudósok ádáz vitájával, egyöntetűen azt vallotta: a kínai és a magyar nép rokonok. Most viszont Finnországba megyek, és ez már bizonyítottan rokon nép. Még a Kr. u. 870-es években figyelt fel HALOGALANDI OTTÁR észak-norvég uralkodó a lapp és a karjalai finn nyelvrokonságra. Ezt követte később, hogy felfedezték a finn és a magyar nyelv közötti hasonlóságot. Azóta sokan sokféleképpen igyekeztek bizonyítani a finn- magyar rokonságot. 1770-ben Sajnovics János megjelentette tanulmányát, melynek oíme: Demonstratio idióma Ungarorum et Lapporum idem esse: A magyar és a lapp nyelv azonosságának bizonyozása. Ezzel eldőlt a vita. Igenis rokon nép a finn nép, igaz, kicsit „halszagú rokonság” ez, de az. Nekem az tetszett a legjobban, hogy az 1800-as évek elején a nagy viták kellős-közepén felállt valaki az országgyűlésben és azt mondta:- Minden nyelv a magyarból származik. Punktum! Hát nagyot nem tévedett, mert nincs a világnak olyan pontja, ahol magyart ne találna az ember. Tehát robogott a vonat velem Finnországba, az „ezer tó országába”. Utánanéztem: csak a nagy tavak száma 35.500. Látják, látják, kedves finn rokonok, ez a bizonyos magyar, vagy ha úgy teszik, finn-ugor betegség: nem szabad ilyen szerénynek lenni. Mi az, hogy „ezer tó országa”? Hol marad a többi 34.500? Finnország varázslatos ország. Jól mondta annak idején egy barátom: ha valaha is disszidálna, hát csakis ide. Más az atmoszféra. Itt tökéletes demokrácia van. Pl. egy irodaházban a takarítónő takarítja a folyosót. Jön egy elegáns úr. Barátságosan üdvözlik egymást:-HAJ!-HAJ! Az elegáns úr volt a vezérigazgató. Vagy. Mesélték, hogy KEKKONEN, akkori köztársasági elnök, ha csak tehette, betért egy bárba, ahol fiatalkori barátja zongorázott. Leült mellé, és egyik számot kérte a másik után. Közben beszélgettek, konyakoztak. Körülöttük egyetlen terpeszben álló, zsebredugott kezű, merev tekintetű, kétajtós szekrénynek álcázott őrző-védő SEHOL! Ez már személyes tapasztalat. HANKO-ban voltam. Gyönyörű üdülőváros. Szállodában laktam. Egyik nap mondja a portás: holnap jön Kekkonen. Én extázisba Új Hevesi Napló 57
