Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Nagy találkozások II.
jöttem. A portás csodálkozva nézett rám, és vállat vont. Nem értette felajzott állapotomat. Másnap kiültem a vártára és izgalommal vártam. Befutott egy, mondom, EGY autó. Kiszállt belőle Kekkonen. A szálloda igazgatója fogadta. Bejött a szállodába. Rólam vakarni lehetett az izgalmat. Felugrottam, fejet hajtottam. Rámnézett és intett:-HAJ! És elment. Kétajtós szekrény sehol. Ez nekem azért volt olyan égbekiáltóan furcsa, mert én Budán laktam, amellett az útvonal mellett, ahol, ha jött VALAKI, átvizsgálták a házakat, lezárták az útvonalat, és nemegyszer 20-30 kocsi követte azt a VALAKIT. Ez már egész szekrénysor volt. Este, vacsora után őgyelegtem ide-oda. Bekukkantottam az uszoda ablakán. Csak úgy, mert útba esett. Éppen akkor jött ki Kekkonen a szaunából úgy, ahogy a mama világra hozta. Nem mindennapi látvány egy ruhátlan köztársasági elnök. Este elkezdtük a munkát. Hallottuk, hogy Kekkonen, baráti társaságával egy külön teremben van. Szünet. Kimegyek a toilette-re (mégis finomabb, mintha W.C.-t írnék). Mellettem áll valaki. Ránézek. No, most szakad le a finn mennybolt, hiszen ez Kekkonen!-HAJ!-HAJ! Szóba elegyedünk. Megmondom, hogy magyar vagyok. Ennek rettenetesen megörül, és elkezdünk beszélgetni a mellékhelyiségben. Kötetlenül. Rangkülönbség nélkül.- Milyen szép ország Magyarország!- Milyen szép ország Finnország! Stb., stb. Egymás kezét szorongattuk és mosolyogtunk és nevettünk. Közben emberek jöttek-mentek mellettünk. Odabiccentettek Kekkonennek, hogy „haj”, de semmi hanyattvágódás, semmi protokoll mosoly, és semmi olyan, amihez mi eddig hozzá sem szokhattunk, hiszen hol találkozhattam volna én otthon a mellékhelyiségben akár egy főosztályvezetővel is! És senki, ismétlem, senki a szekrénysorból. Hát ez a demokrácia! Mondhatnak nekem szónoklatokat, felolvashatják a legköltőibb megfogalmazásokat, hogy mi a jogállam, mi a demokrácia. Ez a jogállam, ez a demokrácia! Finnország északi ország, hideg ország. Nem ritkaság a —40, -50 °C. Életemben itt éltem át a legnagyobb hideget, -34 fokot.- Szepó - kérdeztem barátomat -, van Finnországban olyan hegy, ahol télen-nyáron megmarad a hó?- Nincs.- No, azért, mert KELET-AFRIKÁBAN van a 6010 méter magas KILIMANDZSÁRÓ, ott van örök hó. Egyik este nyílik az ajtó.- Szervusztok, magyarok.- Szervusz. Te ki vagy?- Finn.- Hogy hívnak?- Garam Lajos. Kiderült, hogy egriek. Apja görög katolikus pap volt. Ösztöndíjjal kikerült Finnországba, és ittragadt. Később sokat beszélgettünk. Hegedűtanár volt. Van egy fényképem Nurmival. Tudják, kicsoda Nurmi? Erről van egy Hacsek-Sajó jelenet:- Fogadjunk, Hacsek, maga nem tudja, ki az a Nurmi.- Nem tudom.- Nahát, tudja meg, Nurmi az egy finn futó.- Az nem lehet, mert a finn az nem fut, a finn UGOR. 58 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
