Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A Janus-arcú ember
elenyésző. Éppen ez a ritkaságuk magyarázza meg rendkívüli hatásukat, mely az értéknek anyagtól független vonzalmából fakad, és amit azok is megéreznek és csodálnak, akik maguk nem tudják ezt megvalósítani. Történelmünk során mindig vonzóak voltak az egész emberiség számára azok az egyéniségek, akik az árak fölé helyezték az értékeket. AZ IGAZI ÉRTÉK A MENNYISÉGTŐL FÜGGETLEN. „Nem sokaság, hanem lélek / S szabad nép tesz csuda dolgokat.” - mondja a költő. A kevés jó mindig több mint a sok, de rossz. A Mennyiség egy zárt fal, míg a Minőség egy nyílt kapu, melyen keresztül a belső ember a VÉGTELENNEL kapcsolatba kerül. Mivel itt már a Végtelen szellemisége érint meg bennünket, ezért a Minőség túlszárnyalja a definíció határait. Mit is jelent ez a latin eredetű szó, hogy „definíció”? Elemezve e szó gyökét, a „de-finis” megjelölés véges keretek közé szorítást jelöl. Hasonló módon a magyar változatban a „meghatározás” ugyanígy elemezhető. „Meg-határolni”, vagyis a fogalom határok közé szorítását jelenti. DE CSAK A VÉGES ANYAG SZORÍTHATÓ HATÁROK KÖZÉ. Ezért a tudomány racionalitása a makro- vagy mikrokozmosz végtelenségébe akar bepillantani, elkerülhetetlenül belesüpped a megnatározhatatlanság ingoványába. Itt kell idézzem William Barrett, a New York-i Egyetem filozófia professzorának - The Irrational Man -nek idevágó pár lerövidített kitételét (38. oldal. Anchor Books 1968): „Heisenberg „Meghatározhatatlansági (Indeterminacy) elve” mutatja, hogy van egy szükségszerű határa azon képességünknek, hogy megismeri és megjósolja a fizika jelenségeit.... A fizikai tüneményeket (Niels) Bohr „Összeegyeztethetőségi (Complementarity) elve” paradoxonná alakítja át az ellentétes fogalmakat, mikor leszögezi, hogy az elektront egyszerre kell részecskének és hullámnak is tekinteni... Gödel meglátása (Gödel’s theoreme) még messzebbmenő következményekkel jár, mikor a Nyugati tradíció által Püthagorasztól Platónig érvényesnek és megdönthetetlennek ismert matematikáról, a racionális gondolkodás bástyájáról, amiről azt képzeltük, hogy szilárd alapokon nyugszik, megállapítja, hogy az ember itt is szembetalálja magát a saját végességével, és rádöbben, hogy minden matematikai szisztéma befejezhetetlen, vagyis nem abszolút.” Ezek a megállapítások nem semmisítik meg sem a fizika, sem a matematika érvényét, csak abba a kategóriába helyezik, melynek ugyan megmaradt fizikai jelentősége, de nincs erkölcsi vonatkozása. Ez a Janus-arc két nézőpontja közötti különbség azt is tudomásunkra hozza, hogy sem az embert mint egyedet, sem a belőle formált tömeget nem lehet csak az értelemre való hatással, vagyis csak a külső emberhez szólva megváltoztatni. (Folytatjuk) 54 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
