Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A Janus-arcú ember
ugyanezt a lényeget fejezi ki. Az értelem és az anyag viszonya, mely különböző megnevezésekben mint test és lélek, tudás és hit, és tudomány és vallás, rossz és jó, és hasonló szembeállításokban vannak bemutatva mint a létezés kettős formája, az emberi ÖNTUDAT keretének egységén belül... Az ember öntudata dönti el, hogy e két lét-összetevő közül melyiket részesíti előnyben. Lehetetlen e kettősségnek valamelyikét is teljesen kizárni tudatunkból, de valamelyik irányba mindenki bizonyos fokú elfogultsággal viselkedik. Már a görög filozófusok is észrevették ezt, látva, hogy mindenki, vagy az ideális erkölcsi JÓSÁG vagy a racionális anyagi IGAZSÁG felé vonzódik jobban. Ugyanakkor azt is átlátták, hogy ezek egymást kiegészítő fogalmak. Hérakleitosz az örök változást, vagyis az anyag dinamikáját, Parmenidész viszont az örök állandóságot, vagyis az ideál időtől és tértől független, lerombolhatatlan jellegét részesítette előnyben. DE EGYIK KOMPONENS SEM LÉTEZHET A MÁSIK NÉLKÜL. Minden mozgás csak a mozdulatlansággal összehasonlítva észlelhető. Az egyik oldalon áll az idő-tér koordinátájában változó anyag, a másik oldalon a minden változás feletti szellemi eszme. Azért említem ezt a párhuzamot, hogy bemutassam, milyen régen keresi az ember az el nem múló értéket. Az érzékszerveinkkel megtapintható anyag után nem kell bensőnkben kutatnunk. Szenteljünk pár gondolatot annak, hogy az életet a gyökereiben elemezzük. A kő mozdulatlanságában nincs semmi megfoghatatlan. Az élet első megnyilatkozása az önindítású mozgás, de hogy ez a fél-kristályokban, vagy a vírusokban, vagy a molekulákban mutatkozik-e meg elsőnek, az még a biológusok között is vita tárgyát képezi. Az bizonyos csak, hogy a szervetlen (inorganic matter) anyag vizsgálatának eredményeit pontosan determinált formákban ki tudjuk fejezni. A szerves élet (organic matter) megjelenésével ez a teljes biztonság megszűnik, és helyét a statisztika veszi át, mely eredmények valószínűségekre alapítottak és nem biztosak. Ez az élet nem determinálható jellegét támasztja alá, mellyel kapcsolatban Kurt Goldstein professzor ezt mondja a „La structure de l’Organisme” c. fejtegetésében: „Mind a mai napig nincs egy olyan meghatározás az élet jelenségeire, mely kielégítené ennek a fogalomnak minden változatát, de még csak próbálkozás sincs arra, hogy az élet titkára precíz definíciót lehessen találni, mert a végtelen természetet az ember csak a maga végességének keretei között tudja vizsgálni.” Ha elfogadjuk a Platón-féle „eszme” (Idea) elpusztíthatatlan jellegét, ebből kiindulva az ÉRTÉK állandóságának elve is magyarázatot kap. Az Arisztotelész-féle „mozgásiban az anyag és az energia változó jellege jut kifejezésre, mely az entrópia mindent befejező (halál) állapot felé irányuló tendenciájával megfizetteti az élet piaci árát. Az ÁR és az ÉRTÉK közötti különbséget egy parabola fejezi ki legjobban. „AKI MINDENNEK TUDJA AZ ÁRÁT, AZ LEGTÖBBSZÖR SEMMINEK SEM ISMERI FEL AZ ÉRTÉKÉT.” Mikor egy szerzetesrendbeli nővér egy leprás beteg gennyes sebektől büzlő lábát mosdatta, egy amerikai látogató turista felkiáltott:- Nem csinálnám ezt egy millió dollárért sem” Mire a nővér ránézett és azt felelte:- Egy millió dollárért én sem! Ez az érték-felismerés az, amely Teréz Anya munkáját, vagy Kolbe Atya életét , feláldozását a szekuláris élet fölé emelte és a környezetükre nagyobb társadalmi átalakító hatást gyakoroltak, mint bármilyen tudományos értekezés. Ez kiváltotta a tömegek megbecsülését, ami valóban racionálisan meg nem magyarázható. Akik ezt nem értik meg, azok mondják, hogy a hétköznapitól ilyen drasztikusan eltérő viselkedés számszerűleg Új Hevesi Napló 53
