Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Ködöböcz Gábor: Az érzéketlenség fals beszéde a „selyemgubóban”
é/tgéfaetóenség fflh beszéde a „soüyemgubóban” (Észrevételek egy méltatlan írásról) Amikor meghal egy köztiszteletben álló embertársunk - jelen esetben a majd’ 93 éves Apor Elemér bátyánk akkor magára valamit is adó, elegáns újságíró két dolgot tehet: vagy szépen szól, vagy inkább meg sem szólal. Wittgenstein elhíresült aforizmája ez ügyben is érvényesnek tűnik: „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.” Ehhez azonban rögtön hozzátehetjük — és eszerint járok el most magam is -, hogy amiről nem szabad hallgatni, arról beszélni kell. A Heves Megyei Hírlap 2000. jan. 15-i számában Szuromi Rita szignójával megjelent a néhai Apor Elemért idéző „Egy dandy tündöklése a selyemgubóban” című összeállítás joggal visszatetszést, sőt megbotránkozást válthat ki minden tisztességes és jóízlésü olvasóból. (Legfőképpen pedig azokból, akik különösen szívükön viselték az elhunyt ember sorsát.) Csak remélni lehet, hogy ez a méltatásnak és tisztelgő emlékezésnek szánt (?), de sajnálatosan disszonánsra, helyenként kegyeletsértőre sikeredett iromány nem az egész szerkesztőség álláspontját és szellemi színvonalát fejezi ki. Az írás meghökkentő címét látva először arra gondolhatunk, hogy a cikk szerzője túlontúl régen forgatta, vagy egyáltalán nem vette kézbe a Magyar Értelmező Szótárat, következésképpen fogalma sincs arról, hogy mit beszél. A címben kiugratott ’dandy’ ugyanis meglehetősen rosszízű és pejoratív, bár meglehet, hogy - a „tündöklés”-hez meg a „selyemgubó”-hoz hasonlóan - a szerző megoldhatatlanul nehéz hermeneutikai problémával találta magát szemben. Persze az sem kizárt, hogy az egri újságírás legjobb hagyományaitól igencsak messzire távolodó toliforgatónak különbejáratú hermeneutikája és saját használatú jelentéstana van. Eljárására azonban ez sem adhat mentséget. Miközben a megboldogult Apor Elemér írástudói felelősségéről autentikusnak végképp nem mondható, sanda csúsztatásokkal teli szövegkörnyezetben „moralizál” (ismételten ’dandy’-nek nevezve őt), láthatóan eszébe se jut, hogy önmagának foltegye a kérdést: ő vajon felelős írástudónak, a szellem hiteles emberének és integer személyiségnek mondhatja-e magát? Ebben az (etalon) minőségében ugyanis jó esélye lehetne arra, hogy ne csak ismerje, de gyakorolja is azt, amit kegyeletnek és elemi jóízlésnek szoktunk nevezni. O azonban tendenciózusan ironizáló, az olvasók megtévesztésére alkalmas kontextust teremtve ennek éppen az ellenkezőjét teszi. Az, hogy Szuromi Rita magánemberként mit gondol, az ő személyes ügye, de kb. 30 ezer példányban ilyen méltatlan szöveget közzétenni több mint malőr. Ezen a ponton a felelős szerkesztő és az ügyeletes szerkesztő felelőssége (felelőtlensége?) is felvetődik. Egyébiránt az általunk emberként, költőként és esszéíróként egyaránt nagyrabecsült és szeretett Apor Elemér nemcsak a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjének kitüntetettje és Eger város díszpolgára, de az egy éve működő Kálnoky László Irodalmi és Művészeti Egyesület tiszteletbeli elnöke is volt. (Az inkriminált cikk szerzője ezt se igen tudta, de elnézzük neki, hisz a mindennapos taposómalomban ilyen „érdektelen” dolgokra nem szokás figyelni.) Mindenesetre az Egyesület nevében a leghatározottabban visszautasítjuk ezt az inszinuációkra épülő, szerkesztésében és hangütésében egyaránt elhibázott, az elhunyt emlékét is mélységesen sértő írást. Egyúttal a 38 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
