Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Gál Péter: Ego
- Hol vették a ruhát? - kérdezte sértődött haraggal. (Emberi gyengeség: a célt tévesztett sértegető mindig megbántottnak érzi magát!)- A miskolci Tescóban - válaszolt az apa erőltetett türelemmel. Az eladónő egy durva mozdulattal letépte a blúz belső papírját. A kislány szeméből kigördült a könny:- A matricám! — sírta felszakadozó panasszal. De az eladónő nem szólt. Érzéketlenül sarkon fordult. Nem köszönt. Még elnézést sem kért. Pedig jól tudta - gyakori hiba fizetéskor a fémszálat nem hatástalanította az árblokkoló. TV“\r^ ©ól HJctcr ©00 Lassan leszakadok a világról Ütöttem Vertek engem is Az árulásod felmagasztal Az árulásom felszabadít Hibáim halmoztam, mint a fát; meleg legyen ha jön a tél Mert közelít már jön a tél, a hó, a fagy már nyakig ér Hideg lesz Elkelne majd a láng, ha kandallódban nemsokára pernyévé hamvad, hull a nyár Mint mészáros kampóján a hús, egymásra aggatva lógnak sorban, tülekszenek a romlott, véres évek Irtóztató a szag, a váladék Vonaglok, mint kutya a hurokban Az életemmel bűnhődöm születésemért Akkor, akkor kellett volna végezni velem, felsíró, lucskos újszülöttként Most rajtam a bélyeg, Káin bélyege 18 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
