Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Kelemen Erzsébet: Jeanne d’Arc-i máglya
És szólít az Úr:- Vár a nagy égi Sátor. Jöjjön mind, ki szállni, szállni, repülni bátor. Csak roncsolt szívét, csak tépett lelkét hozza!- és áldott kezével sebeink befoltozza. .-v falamén Erzsébet oßea-v/ne d' Q&drc-t (Angelikának és Tomikának)- Mutasd a zsebedet! - szaladt az eladó a fiú után. - Csakis te tehettél el valamit! - forgatta ki ideges rángatással a testhez feszesen simuló farmerzsebeket. Kézmozdulata egy hóhérpallos lendületéhez hasonlított, amely irgalmatlanul sújt le a gaz törvényszegőre. Hiába jólöltözött, kedves arcú, ápolt gyerek állt előtte, biztosra vette — meg is esküdött volna rá -, hogy elemeit valamit a pultokról. Mert megvásárolhatod akár a fél áruházat, lehetsz gentleman, előkelő, impozáns diplomata vagy örök fogadalmas, szegény ferences barát, de ha a kijáratnál a biztonsági rendszer jelez, szigorú tolvajbélyeget pirongat rád a csipogás. Az ifjú zsebeiből csak egy papír zsebkendő hullott az eladó lába elé - semmi más - és két maroknyi tömény tanácstalanság: hogyan tovább?... „A tettes itt van, semmi kétség” - gondolta, s a fiú húgát vette célba: vadul kikapta kezéből a pici gyermektáskát, s kiborította. Az apró tárgyak - csatok, hajdíszek, babatükör, a parányi játékállatkák - szerteszét hullottak.- De, kérem, hölgyem, az én gyerekeim nem lopnak! - tiltakozott határozottan az apa, de az eladó makacs volt, s csak rakta, rakta a Jeanne d’Arc-i máglyát, mert biztosan tudta, hogy a szülők elfogultak (nincs kivétel!), s a gyermeki ártatlanságban sem hitt (gonosz az egész világ), különösen ilyen súlyos kérdésekben.- Az a napszemüvegtok nem is új! Látszik rajta! Miért gondolja hát, hogy innen való?! - tárta szét az apa megdöbbenve a karját. Az eladónő az érzékelőgép elé tartotta a tokot, de hiába várta, nem csipogott.- Itt valami akkor sincs rendben! - húzgálta a könnyes szemű kislány ruháját felfelé. Az ugribugri, pöttyös kiskutyák százegyfelé szaladtak a blúzon.- Mit csinál, kérem!?- Csak a munkám végzem!- Tapintatosabban nem lehetne!? Úgy bánik a gyerekkel, mint egy tolvajjal! Az eladónő nem válaszolt. A kék köpeny ridegsége egyenruhás szigorral árnyékolta be az arcát. Új Hevesi Napló 17
