Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Egy nem páneurópai piknik

Ahogy a nap lebukott, a maradék piknik-csapat bevonult a folyópartról a házhoz, és a hűvösödé estén már melegítőkben, beszélgetve hallgatták a teraszra kihelyezett hangszóróból az István, a királyt, a háziasszony kedvenc kazettáját.

Meglepő gyorsan szakadt rájuk a sötétség, és meggyújtották a tábortüzet. Hamarosan az egész társaság a tűz körül ült. Utazási élményekről, nyaralásokról, egzotikus tájakról beszélgettek, de szóba került a gyerekek élete, sikereik, kudarcaik és lehetőségeik a jövőben. Közben a nyársakat is forgatták a parázsló tűz fölött. A nagy karéj kenyerekre is bőven csöpögött már a füstös szalonnazsír. A figyelem egyre inkább a helyes csurdítási technika jó kivitelezésére irányult, bár így is tüzbe pottyant egy szép darab szalonna nagy lángot lobbantva. Azután ették a jól-rosszul sült szalonnájukat, a pirult-sült hagymával és a csepegtetett zsiroskenyérrel. Mindenkinek nagyon jólesett saját produkciója és különösen az utána kortyolgatott Egri leányka.

A fárasztó piknik-nap, a szabad levegő, a küszködés a sodró folyóval, hamar pihenni terelte a társaságot. A pislákoló tűz mellett csak négyen maradtak: a házigazda, a szobrász, a közgazdász és a rangidős Gyula. Ők gyerekkoruk jelentős részét nyaranta ezen a tájon bitangolták. Most többet hallgattak, mint beszéltek. Gondolataikat, lelkűket összekapcsolták az emlékek, már nem élő szüléikről, a nagy veszélyekben is összetartó családról, a háború rettenetéiről, az ő keserves-szép, izgalmasan megélt huszadik századukról. Csak nézték, és időnként megpiszkálták a tüzet, mely ilyenkor szikratölcsért lövellt az ég felé és sejtelmesre világította a fák lombozatát. Dénes szólalt meg csendesen:- Képzeljétek, megtaláltam az ártéri fűzfák és bokrok között a pléh-Krisztust, amely valaha a folyószabályozás előtti, talán az első hídépítés előtti gázlónál lehetett egy fakereszten... Aztán valakik kidöntötték... A lemez itt van a szerszámos bódéban... Már csak itt-ott látszik rajta a festéknyom... Teljesen berozsdásodott... A hídfő-harcok idejéből a lövedékek ütötte lyukak is már tenyérnyire kirozsdásodtak... Más nem maradt az ősi keresztből...- Ötven év alatt a fa is kirohadt alóla - bólintott rá sóhajtva Gyula, és még egy fadarabot dobott a tűzre.

Újabb szikraözön indult a sötét ég felé.

64

X. évfolyam 2. szám - 2000 február