Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Egy nem páneurópai piknik
irodalom és a kulturális élet minden területére benyomultak a technokrata elvek: a hatékonyság, a befektetés megtérülése és a haszonelvüség. Ez már tényleg veszélyezteti az alkotómunkát, a művészetek függetlenségét, a kis népek évezredes kultúrájának továbbélését és megújulását.- De Gyuri! Hát tudsz valami jobbat a piacgazdaságnál? Mindenki azért hajt évtizedek óta, hogy megvalósítsa a szociális, vagy nem szociális piacgazdaságot - vetette közbe Mikus, az eddig szótlan szlovák barát.- Erre csak azt mondhatom nektek, amit egy lengyel író, Piesiewicz mondott egyszer: „... hát legyen piac, de a piac nem válhat abszolúttá, a haszon nem lehet az igazság végső ismérve. A haszon nem lehet a végső célunk, mert akkor valahol eltűnnek az emberi méltóságunkat alkotó jegyek. ” Én most nagyon pesszimista vagyok. Napjainkban, és nem tudom, meddig, a kulturális mocsár állapotában vagyunk. Csak a gyomkultúra terjesztésének van korlátlan lehetősége. Itt belevágott a már régóta feszengő bronzöntő testvér:- Nézzétek! Már egy éve hiába győzködöm művész bátyámat, hogy engedje meg nekem egy 100-200 darabos sorozat leöntését a nagyon szép feszületről és a gyönyörű leányfejből. Nem engedi. Minden darabot el lehetne adni jó pénzért. Végül is egy híres művész alkotásai. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy így lehet pénzt szerezni, másképpen éhen halhat a mai világban...- Hagyd már ezt a hülye vitát, Rafael! Ezt már egyszer lezártátok! Inkább énekeljétek el a lányok nótáit, ti bölcs világmegváltók! — zárta le a sokat komolykodó férfiak dumapartiját Giziké. Jött Adri is a nagy tálcával, a gőzölgő, friss kávéval:- Na, itt a kávé! Ne kókadozzatok már! Igyatok egy pohár bort és énekeljetek valami vidámat a mosogatáshoz!- Gyerekek, beszéljünk inkább a nőkről! De először tényleg igyunk az egészségükre, mert ilyen szuper pörköltet én még nem ettem. Olyan erős volt, hogy még most is huhukolok tőle, és várhatóan még egyszer csípni fog - dörögte a már kissé kapatos bronzöntő. Töltött mindenki poharába és hívta asszonyát:- Gyere ide, te gyönyörűség! - és letérdelve elé átkarolta a felesége farát. - Tudjátok, imádom ezt a szép fenekét!- Te bolond ember! Ne igyál már többet, mert nem tudod elénekelni a nótámat! - és kedvesen beletúrt férje hatalmas, ősz sörényébe. Rafael felállt és gyönyörű bariton hangján rákezdett:- Kondorosi betyár csárda, zsandárral van körülzárva, be kár, be kár... Bekapcsolódtak a többiek is. Jóhangú gárda volt, és nem is üvöltöttek, inkább énekeltek. Egymásután sok ismert dal következett, vidámak, szomorkásak, pajkosak. Azután jött a „Székely himnusz ”, meg az „Ott, ahol zúg az a négy folyó ” is. A hölgyek ezután indultak a folyóhoz egy kis délutáni fürdőzésre. A fiatalok már régen a folyó sodrában feszítették mellüket a gyors áramlatnak. Aki nem állt keményen a lábán, azt ledöntötte a sebes Garam. A többiek aztán visítva örültek a merülésnek. Többen még a napnyugta előtt elbúcsúztak a társaságtól, és csak azok maradtak, akik a házban kaphattak nyughelyét. Az ünnepelt négyes és hozzátartozói természetesen maradtak, és a ház urai már az esti csurdítás-szertartásra készítette elő a tűzhely köré a megülhető fatuskókat, a nyársakat, és a kis asztalra a szalonnát, a hagymát és a kenyeret. A kis tisztás közepén a pataki 65 éves, cserkész-szakértelemmel állította kis gúlába a gyűjtött száraz fagallyakat és alakította ki az alágyújtás helyét. Új Hevesi Napló 63
