Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Egy nem páneurópai piknik
- Okos fiúk! Keverje már valaki a pörköltet is, nehogy lekozmáljon! Belekeverhetitek elmés szövegeiteket is, hogy azután jó összefűzve megegyétek és megemésszétek! — csattant az elmélkedésbe Adri hamiskásan vigyorogva, miközben a savanyút porciózta kis tálkákba.- Hihetsz te nemzeted erejében, ha csak fogysz? Az egész Kárpát-medencében a magyarlakta területeken, nálunk a Felvidéken is, nagyon kevés a születő gyermek. Egy, legfeljebb két gyerek születik a családokban. íme, az új családmodell. De még szörnyűbb az, amit a Magyar Televízió egy késő esti „Mélyvíz" beszélgetésében láttam és hallottam. Egy diplomás hölgy a nők életpálya-esélyeinek taglalása során kijelentette, hogy „a nőktől 4-6 évet elvesz egy gyerek"! így mondta: elvesz! Senki nem mondta ott neki, hogy gyermeke 4-6 csodálatos évvel megajándékozza őt! A nők ennyire leértékelték már az anyaságot? Nem lehet, nem szabad ezt hinni, de sajnos a hatalom, a karrier, a gazdagság ma már lehet eltérítő erő a szent hivatástól. Talán ezért is fogyunk évtizedek óta - fogalmazott komoran Gyula.- Apu, azért van más példa is! Igaz, anyukám? Mi már öt gyereket nevelünk! Van persze elég gond az unokáiddal, de hát akkor is csodálatosak! - kortyantott egyet a söréből Gyula idősebbik fia, és átkarolta mellette álló felesége derekát, majd amikor az szabadulni akart, jó nagyot a fenekére paskolt. Közben a lányok már megterítették a hosszú asztalokat, a nem ücsörésző fiúk pedig a padokat és ülőkéket vitték az asztalokhoz. Az üst mellől kedvező jelentések érkeztek a kóstoló ínyencektől, így kezdtek elhelyezkedni az asztalok körül. Ekkor hozta Dénes a meglepetést: az erre az alkalomra őrzött, pontosan tízéves, ötputtonyos tokaji aszúkat. 4 üveggel, melyekben a királyi nedű már sötétedő tónust kapott. Kálmán bontotta kellő körültekintéssel. A nagy létszám miatt mindenkinek csak fél pohárral jutott, de azt áhítattal emelték szájukhoz, köszöntve a négy hatvanötéves ősz legényt, akik először egymást karolták át, pózba állítva magukat a készülő fotókhoz. Azután meghallgatták Gyula poharas ötpercesét. Végül is, már jóval délidő után, nekiláttak a Garam-völgyi pörköltnek és a többi jónak, amit a piknikezők összehordtak közelből, távolból. A borok nagy választéka került asztalra: badacsonyi, egri, hegyaljai és még dunamocsi rizling is. A gyerekek külön asztalnál falatoztak nagyon vidáman, ahol főként a sokféle sütemény, bukta és fánk fogyott. A nagy evés után poharakkal a kezükben a férfiak visszaültek a vitafórumra, mert a házasszony majd oda szolgálja fel a kávét. Kicsit elpilledtek teli hassal a nagy melegben, és egy ideig nem indított senki témát, csak egymás között hétköznapi dolgokról csevegtek. Gyuri nyugtalanította ismét a társaságot. Az utóbbi években nem találta korábbi művészi biztonságát és sokszor elmélkedett:- Na és mit szóltok a jövő évszázad varázslatához, a globalizációhoz? Én nem a gazdasági élet globalizációjának folyamatától ijedtem meg, ahhoz nem nagyon tudok szólni, de amikor a kultúra globalizációja került a jövőképbe, akkor megrémültem. Kezembe került a National Geographie egy új száma, mely közöl néhány figyelmeztető képet a veszély jelenlétéről: A globális kultúra csak amerikai valami lehet. Ráül az egész világra a fékezhetetlen reklámerő. A távol-keleti világ túlnépesedett megapoliszának tízmilliós szörnyű nyomornegyedeiben a bádogviskókon az óriási pirosló Coca-cola, a Nike, a Marlboro reklámok elkeserítő paradoxonok. Delhiben az indiai hagyományoknak megfelelően öltözött asszonyok sokaságában, az édesanyák mellett feltűnnek a fényes rocker-kezeslábasba öltözött, kivert csizmás indiai lányok. Mondhatnám még tovább, de tudjátok ti is, hogy már Pozsonyban, de Pesten is piacosodik a kultúra. A művészetek, az 62 X. évfolyam 2. szám - 2000 február
