Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Agyonnyomta a becsület terhe
munista, az igaz. De hát az ő falujában csak öten alkották a Pártot. Igaz, hogy ebből kettő az ő üzemének a munkása. A titkár egy betelepült szlovák vasutas, nem a legjobb indulattal, de eddig vele sem volt semmi baja. Az Új-Trianon után, mikor ismét csehszlovákok lettek, zaklatták egy ideig. Ekkor magyarországi rokonoknál rejtőzködött néhány hétig. Szlovák jótevői ösztönözték, hogy a meghirdetett „lakosságcsere programban” költözzenek Magyarországra. El is utazott a Duna-menti Harta község környékére, ahonnan állítólag szlovákok akartak Csehszlovákiába települni, de nem tetszett neki a kínált lehetőség. Azután üzengetve fenyegették azzal is, hogy Ostrava környékére „áttelepítik”, de a faluban az egyik legnagyobb tekintélyű, köztiszteltben álló ember lévén, végül is nem „nyúltak hozzá”. Akkor nem! Miért most...? Ismét izgatott lett. Zörgetett az ajtón. Tüzet kért a cigarettájához, amit meghagytak nála a kék overallban, amelyben behozták. Gyufáját elvették, de tüzet kérhetett. A rendőr meggyújtotta a cigarettát és zárta az ajtót. Ő mélyen, szinte szédülésig szívta le a füstöt, és tovább tette fel magának a kérdéseket, keresve a lehetséges válaszokat.- Hogyan állhat meg gyermekei előtt? A nagy fia már biztos tudja a szörnyűséget. Pozsonyban van, építészmérnök, gyárakat tervez. A második fiú, akinek a testéből 114 gránátszilánkot operáltak ki, Prágában tanul a Képzőművészeti Akadémián. Különleges szobrász-tehetségét már bizonyítja, hogy több nagy köztéri szobra áll az ország városaiban. Lánya Pozsonyban dolgozik egy könyvesboltban, udvarol neki egy egyetemi hallgató, egy nagyon rendes csallóközi magyar fiú. A legkisebbik fia még kisiskolás a faluban. Vajon hogyan fogadják a letartóztatását? Szégyent hozott a családjára! — A vacsorával zörögtek már az ajtó előtt. Beadtak egy tálcát, rajta alumíniumtányérban valami főzeléket és kenyeret.- Na, a vacsorát egye meg és ne önmagát - mondta az ételt beadó idősebb rendőr. A világítást kívülről felkapcsolták. A tálcán egy doboz gyufát is hagytak. Nem tartottak a gyújtogatástól. Nem evett semmit, csak a vizeskannából öntött magának vizet egy viseltes alupohárba, de abból is csak néhány kortyot nyelt. Ismét rágyújtott. A nagy slukkok egy kicsit hódították, de a kérdések tovább nyomasztották.- Valaki, vagy valakik biztosan feljelentették! De kik és miért? Kik lehetnek az ellenségei, akik ilyen szenvedésbe hajszolják? Az alkalmazottai közül valaki? — Felidézte a letartóztatás-házkutatás menetét, erőlködve emlékezni akart emberei viselkedésére és arcára. Nem nagyon sikerült.- A Tóbi? Ő nem lehet. Hét gyereke van és 15 éve nála dolgozik. Rengeteget segített neki kis háza építésénél is. A Hubacs? Hááát! Elég sunyi, kétszínű alak. Ő rögtön a háború után belépett a kommunista pártba. Gyenge munkás létére állandóan követelőzött. A Laca? Neki szlovák felesége van és négy gyereke. Szereti az italt, többször járt már munkába ittasan. El akarta már küldeni, de a sok gyerekre hivatkozva az asszony mindig visszakönyörögte. Keményen kellett vele bánni. Ő is kommunista lett, bár a gyűlésekre nem nagyon járt. A Janák? O szlovák, de csak magyarul beszél jól, szlovákul alig. Mostanában azért nagyon öntudatos lett. Talán a Hubacs és a Laca feljelentették! Legalább hárman hallották, amikor egyszer Pillér Sanyi barátja bejött az üzembe és beszélgetésük közben ő a magyar 1956-ot lelkesen magasztalta és keményen elítélte a ruszkikat a támadásáért. Nagy Imre kivégzését is közönséges gyilkosságnak minősítette. Mostanában pedig éppen a magyar 1956 miatt „keményített be” a csehszlovák szocializmus, szaporodtak a „csinált” perek. 60 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
