Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Agyonnyomta a becsület terhe
Az éjszakás őr takarodót kopogtatott az ajtón és lekapcsolta a normál világítást, csak az éppenhogy parázsló vészvilágítást hagyta. Felöltözve dőlt le a priccsre, nem takarta be magát, mert a május végi meleg már meg is szorult a zárkában. Nem tudott elaludni, csak a szemét hunyta le. Kavarogtak körülötte nehéz életének emlékei, sikerei, bukásai és újrakezdései.- Ez a bilincsbe verés! Micsoda megalázás! Falujában, de akár Bényben, Barton vagy Kicsinden mindenki ismeri, öreg, fiatal tisztelettel süvegelte, szegények, elesettek nem hiába jöttek hozzá segítségért. Nem ártott soha senkinek! És ő jutott ide! Nem a lé- hütők, a naplopók, a gazemberek. Szegény felesége, aki hűséges társa minden bajában, most mit gondol gyermekei apjáról? No, nem! Ő biztosan tudja, hogy bármi disznóságot kennek rá, az nem igaz. Ekkor érezte, hogy imádkoznia kell! A Jóistenhez kell fordulnia segítségért, hogy lélekben megerősítse a várható gyötrelmek előtt. Kérte az Urat, hogy őrizze családját és neki is bizonyosodjon be az igazsága. Szent fogadalmat tett, hogy többé nem káromkodik. Az önmarcangoló, tépelődő ember így zuhant bele az álomba, és csak hajnalban, a szlovák ébresztő-kiabálásra és zörgetésre riadt fel. Fél óra múlva már nyílt is az ajtó és egy kis járkálásra engedték ki az udvarra. Ezután hozták a reggelit.- Itt a finom kávé! - tette le a tálcát az őr. - Nem ette meg a vacsorát? Csak bagózott! Nem lesz ez így jó! Na, itt van ez a lap, írjon rá címet és írja alá, majd mi elküldjük. - A kezébe adott egy szlovák nyelvű értesítő lapot, melyben közli a címzettel, hogy holnapután tisztasági csomagot adhat le a letartóztatottnak a rendőrségi fogdában. Megcímezte a lapot, aláírta a kapott töltőtollal, miközben ismét szorította valami a torkát: - Holnapután is itt lesz? Nem szabadulhat? Ivott a sötét léből, tört egy darabot a mellé tett negyedvekni kenyérből. Tényleg ennie kell, mert teljesen legyengül, gondolta, miközben lassan kortyolgatta az elég keserű folyadékot. Az őr jött a céduláért és közölte, hogy reggel átkísérik a vizsgáló ügyészhez kihallgatásra.- Borbély ma nincs, talán majd holnap megborotválják, de nem is olyan nagy még a szőrzete! — tette hozzá az őr és elvitte az értesítő lapot. Úgy fél kilenc körül jöttek az overallos, kalapos fogolyért, akit gyorsan ismét megbilincseltek. A két pisztolyos rendőr kíséretében lassú léptekkel a forgalmas utcán mentek úgy 200 métert az ügyészi irodáig. A megbilincselt alig merte felemelni fejét. A menet ideje alatt végig azt érezte, hogy az összes ember kellő megvetéssel csak őt nézi. Csak néhány üres pillantást kapott el, melyekből érzés nem, legfeljebb közöny sugárzott. Átmentek egy forgalmas úttesten és megérkeztek az irodához, melynek bejáratánál megpillantotta mérnök fiát, aki többedmagával állt ott és ökölbeszorított kezét tartotta szája előtt. Tekintetük csak néhány pillanatra kapcsolódhatott össze, mert gyorsan beléptették a folyosóra. Egy pillanatra fellélegzett, mert így legalább tudta, hogy felesége már nincs egyedül és okos fia már figyelhet az eseményekre. Nem sokat kellett várakoznia a folyosón. Megkezdődött első, hosszúra nyúlt kihallgatása. Fél kettő körül csapódott ismét mögötte a zárkaajtó. Most már kezdte átlátni az egész aljas összeesküvést ellene és családja ellen.- Ez egy undorítóan rohadt világ! - tört ki belőle, és földhöz vágta elmaradhatatlan kalapját. - Nem politikai, nem népellenes, nem irredenta tevékenységgel vádolják! Nem! A Új Hevesi Napló 61
