Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Volt egyszer egy menekülés
- Ez a kocsi nem egy hintó, nincs semmi rugózása, de biztosan a célhoz érünk vele, mert ez a két paripa már minden irányítás nélkül is ismeri az utat - és büszkén nézett gyönyörű lovaira. így indultak el a sötét éjszakába, a reggelig tartó, lámpás nélküli, rázós utazásra, de a fiú érezte, hogy szülei most érzik magukat és gyerekeiket igazán biztonságban. A felnőttek nem beszélgettek, a lovak biztos léptekkel haladtak a kiválasztott mellékutakon. Senkivel sem találkoztak. Az anya ismét imádkozott, védelmet kérve az utolsó nagy menetre. A gyerek a hátsó deszkán szorosabban bújt édesanyjához a lópokrócok melege alatt, és csak arca maradt szabadon a novemberi hideg levegőnek. Még nem aludt, a kemény makadámúton haladó szekér rázópadja ébren tartotta és néha a sötét végtelen határa is feltűnt: a messzi távolban fel-felvillant valami fény és megkésetten halk dörej is érkezett a gyenge szélben. Elgondolkodott: Ők eljöttek a háborúból, de az jön mégis utánuk és talán el is éri őket. Akkor is elindulnak valahová? Hová? És vissza mikor jöhetnek? Feleletet már nem tudott, el is aludt és talán álmodott is, ahogy a gyerekek szoktak, békében. Új Hevesi Napló 51
