Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - KÖNYVSZEMLE - Hubert Ildikó: Virtus és religió
Bitskey István a XVI. századi magyar nyelvű írásbeliségből azokat a vallási-, politikai-, irodalmi megfogalmazású sorskérdéseket, motívumokat, olykor toposzokat emeli ki (Balassi, Zrínyi, Pázmány és kortársaik munkáiból), melyek látszólagos távolságaik ellenére is ugyanazon gondolatiság jegyében születtek. Bár Zrínyi Szigeti veszedelmének eszmevilága, a szerző retorikai-poétikai képzettsége magasan felette áll például egy kevésbé képzett história szerzőjének, mégis mindkettőjüknél a haza és kereszténység összefonódásában fogalmazódik meg a közösségért való aggodalom. Bitskey István Értékek szintézisében „megkockáztatott” megjegyzésének - miszerint - „a magyar irodalom többek között épp abban különbözik számos más európai nemzeti literatúrától, hogy az évszázadok folyamán többnyire erősebb volt benne a közéleti, eszmei töltés, a közösségi (vallási, nemzeti, újabban etnikai és kisebbségi) sorskérdések iránti vonzódás, mint amazokban” — a kötet valamennyi tanulmánya egyértelmű bizonyítéka. A kötet témaköreiről Bitskey tollából másutt is olvashatunk. Új összefüggésekbe állítva, új hangsúlyt kapnak írásai e kötetbe rendezéssel, azáltal például, hogy egy szűkebb régió, a felső-magyarországi terület szellemi, politikai mozgásán át láttatja, értékeli az ország egészének, az európai kereszténységben, művelődésben betöltött szerepét. (Régió és literatúra című fejezet). A felső-magyarországi 16-17. századi könyvnyomtatás, Pázmány Péter e tájegységhez köthető misszióstevékenysége, avagy Eger a régió művelődésében (1687-1848) alfejezetek nemcsak beszámolnak a témával kapcsolatos kutatási eredményekről, hanem kiegészítik azokat a szerző forráskutatásaival, művek újraértelmezésével, stb. A kötetben a régi magyar irodalom nagyjaival (Balassi, Pázmány, Zrínyi) kapcsolatos új kutatási eredményekről olvashatunk, közben a szerző jó érzékkel összegzi mások megállapításait is. Például Zrínyi Miklós eposzi koncepciójának elemzésekor az eddig számontartott forráshatások sorát Bitskey kiegészíti Pázmány írásai által képviselt szellemiséggel (konkrétan megjelölve a locusokat), vagy a zárófejezetet Németh László-tanulmányában köztudatból kiesni látszó írásokat vesz számba (pl. Barta János Kerecsényi Dezső előadásairól szóló írását), stb. A hagyományok szerepe az ezredforduló kulturális értékrendjében felidézett babitsi gondolat azt az egyértelmű választ fogalmazza meg, amely Bitskey Istvánt kutatásainak a virtus és religió magyar irodalmunk hangsúlyainak nyomatékosítására késztette: „Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!” (250. 1.) Végezetül: külön említésre méltó valamennyi fejezet gazdag jegyzetapparátusa, mely konferenciákról, európai és hazai kutatási eredményekről, stb. ad naprakész tájékoztatást, ezáltal is bővítve a főszöveg rendkívüli téma-koncentráltságát. (Bitskey István: Virtus és religió, Felsőmagyarországi Kiadó, Miskolc, 1999.) Új Hevesi Napló ’ll
