Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - KÖNYVSZEMLE - Hubert Ildikó: Virtus és religió
Kislánya, Zita Kisnémetben tölti gyermekkora javarészét. Nem olyan szerencsés, mint anyja, akit mindenképpen túl szeretne szárnyalni. Kapkodva keresi a boldogságot, amely egyre messzebb kerül tőle minden egyes elkeseredett próbálkozásnál. Élete kisiklik, belefárad a kutatásba. A harmadik generációs Horváth-lány, Éva, Zita lánya. Mintha benne ötvöződne nagyanyja kiválasztottsága és anyja okossága — Ilona fiatalkori önmagát látja viszont a szép fiatal lányban. Habe mesterien fonja egyetlen tömör egységbe a három nő sorsát. Lenyűgöző biztonsággal tartja kezében a mese szálait, hogy mindig azt emelje ki hármójuk sorsából, ami a legfontosabb. Nemcsak a cselekménnyel bánik ekkora biztonsággal, hanem a jellemekkel is. Szemünk előtt nő naggyá Ilona alakja a fronton, a háború utáni inflációval küzdő Németországban, a zsidóüldözések idején. Zita a szemünk láttára lesz a lázadó, modem nőből a férje fasiszta meggyőződését szajkózó baba-feleség. Éva a kisnémeti pimasz kamaszlányból öntudatos, józan és romantikus felnőtté válik nagyanyja nevelése nyomán. Hármuk sorsát Ilona alakja fogja össze, aki hetvenévesen is hasznosnak érzi magát. „Az öregség egyenlő a feleslegességgel. Egy asszony azonban sosem felesleges. Talán nem a nők a boldogság letéteményesei?” - mondja magának, mikor kinéz az ablakon unokája távolodó alakja után. A magyar származású író legsikeresebb könyve a huszadik század epikájának egyik mesterműve. Hubert Ildikó A magyar közgondolkodást, műveltséget s irodalmat formáló két eszmekor - virtus és religió - szellemi múltunkban és jelenünkben betöltött hatását vizsgálják Bitskey István legújabb kötetének fejezetei (Emlékezet és örökség, Régió és literatúra, Török veszedelem - magyar irodalom, Hitvita, retorika, nemzettudat), Hagyományok továbbélése). Ahogy a szerző előszavában hangsúlyozza: ezeket a kulcsfogalmakat fogadta el tanulmányai rendező elveként — Klaniczay Tibor, Bán Imre, Tamai Andor szellemi örökségének vállalása mellett. Tegyük hozzá: méltó örökösként. A kötet fejezetcímei nemcsak a napjainkból visszatekintő évszázadok időbeli megállóhelyeit jelzik az olvasó számára, hanem Bitskey István irodalomtörténeti kutatásainak nagy témaköreit is felvonultatják. A régi magyar irodalom tudós értője főleg a 16-17. század magyar nyelvű írott forrásokra támaszkodva értelmezi religio és literatúra, religio és eruditio, ecclesia és literatúra, stb. fogalmak kapcsolódási pontjait, ezen fogalmaknak a szellemi életben betöltött szerepét, nemzettudatot formáló erejét. Vizsgálódásainak körébe a XX. század két kiemelkedő személyiségének (Németh László, Kányádi Sándor) irodalmi alkotásait is bevonta, s ezáltal vált a címadó két szó századokat összefogó kohéziós erővé, a kötet egésze izgalmas, múltat idéző irodalomtörténeti olvasmánnyá! 76 IX. évfolyam 12. szám - 1999 december
