Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Eger
1P1R A fénybe dől a régi kardok árnya. Felhőlángokra ezüst fecske sző múltat, legendát, s tündöklik a tájon a sólymok ívét megsejtő idő. Fent a várban volt-álom a kövekben. Lángfelhők közt sátrakat bont a nap. Volt-álomban leverten ott vonulnak az ostromló gőg, a török hadak. Ám a felszínen pénzt vár, cseng a vígság. Kólát iszik a reklámmellü nyár. Német szó, magyar... no és ha török jön? A várúr néki széles kart kitár. Ha élhetnénk egykori győzelemből... Árnyék szalad a fénykardokon át, s a zászlós kékben ezüstmellü fecskék csivit-hangjával csillog a világ. Borozók közt kicsit elüldögélek. A poharakban vérpiros az ég. Múlt győzelemmel, jajjal egybeolvad lófarkas zászló, félhold, messzeség. Eger, én mégis patakod csodálom, mely lent siet a házsorok alatt, s a szitakötők tündér szín-zenéjét viszi a víz, égtükrü pillanat. A partot itt-ott sás gőggel benőtte. Nagyító szem: zöldcsíkos béka néz. Egy kéz emel, szivárvány-csendü csendben szépség tűnődik, szíveket igéz. Eger! Érzed? Ez a legdrágább kincsed, e szíveden át siető patak. Ez hozza erdők, hegyek halk meséjét, ez csábít hozzád varázsszárnyakat. 4 IX. évfolyam 7. szám — 1999 július
