Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Nagy Változások II.
függetlensége, és főképpen azoknak hivatalos elismerése Moszkva részéről szeptember 6- án. Nem volt hát hiábavaló a félszázados küzdelem, a belső lelki, majd mind nyíltabb ellenállás, mert ez a szabadságszerető nép soha nem nyugodott bele abba az alattomos, becstelen német-szovjet paktumba, amely 1940-ben a Szovjetuniónak játszotta át a Baltikum három kis országát, és próbálta megsemmisíteni sok-évszázados keresztény és nemzeti egzisztenciájukat... S most mindezek tanulságos felidézése végén — a látogatás húszesztendős évfordulója alkalmából — szabad befejezni egy szerény/szerénytelen konzekvenciával megemlékezésünket. Reményünk, hogy egy súlyos történelmi időszakban a magyar egyházpolitika valamennyire segítségére lehetett a Szentatya nagy történelmi távlatú világ- politikájának, amiről a másik oldalról a legilletékesebb, Gorbacsov is megállapította: II. János Pál pápa nélkül nem omlott volna le a berlini fal, és nem szűnt volna meg a Szovjetunió és a kelet-európai térség feletti uralma. Cserniczky Dénes Nagtf Változások ii. Már megint egy új szó: MÁSSÁG. Új, mert sem az én generációm, sem az utánunk következő nem ismerte. Az 1989/90-es rendszerváltozás hozta magával. Észrevétlen bukkant fel és szinte kötelezővé nőtte ki magát. „El kell fogadni a másságot, és meg kell tanulni együtt élni vele.” Jó, jó - mondja az egyszerű honpolgár -, de mi a másság? A másság olyan egyéni vagy csoportos különbözőség, amelynek faji, vallási vagy fiziológiai okai vannak.- Jó, jó - ismétli konokul az ismereteket tíz körömmel befogadni akaró honpolgár -, tehát meg kell tanulni együtt élni velük, vagyis szeretni őket.- Igen.- Ez nagyon szép dolog, de hadd kérdezzem meg: ők is szeretnek minket? És ha már itt tartunk, ez más országokra is vonatkozik, vagy csak miránk? Betyár keményfejű ez a honpolgár. Nem elégszik meg azzal, hogy mit kell tennie, de még azt is tudni akarja, miért, és ráadásul még beavatkozik más országok belügyeibe is. Nahát!- Mit akadékoskodik már megint, mi a csudát akar tudni?!- Semmit - húzza be a nyakát a honpolgár csak azt, hogy itt vannak ezek a homokosok, vagy melegek, vagy hogy is mondjam, velük mi a helyzet?- Hogy-hogy mi a helyzet?- Hát csak az, hogy mik ezek? Nos, kedves mindentudók, valóban „mi a helyzet?” 56 IX. évfolyam 12. szám - 1999 december
