Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - H. Szilasi Ágota: Mesterek és tanítványok
y FoP^OMi i VTo^^iFo^r cH. őzilasi SÉgofő festetek tó tanítüánpok i. Az EKTFIII. éves rajz-vizuális kommunikáció szakos hallgatóinak kiállítása az MMK Galériájában Terpentin és festőszer illatban, kenhető színes festékmatériák, kréták... között eltöltött két év után e közel negyven mű csupán csak felvillantani képes egy kis csoport tevékenységét a sokszínű egyéniségeket, s a mindannyiunkban bujkáló tömérdek gondolatot. Hat egyéniség s ennél jóval több közelítési mód, mely az olykor bátortalan, vagy - nem rossz értelemben értendő - stúdiumgyakorlat ízű lap mellett, több művé érett alkotásban realizálódik. E művek egy új generáció szűrőjén át képződően vizuális lenyomatát adják a körülöttünk szerveződő társadalmi és természeti közegnek, mely egyre áttekinthetetlenebbé váló világ nemzedékünkre - itt ez kijelentés vagy kérdés? -, ha nem vesznek róla tudomást, akkor is ránehezedik. Itt a reakciók szabadságának lehetősége mindenkinek megadatik, aki nyitott, érzékeny lélekkel, kifinomult szellemiséggel, egyre pallérozottabb látásmóddal, de nem utolsó sorban a kihívásokkal megbirkózni tudó bátorsága mellett alázattal rendelkezik. Hol van ez az ITT? S miért e kiállítás? Az ITT az ötven évét betöltő egri Eszterházy Károly Főiskola Rajz-vizuális kommunikáció tanszéke, s annak tanárai és tanítványai, kik bemutatkozási lehetőséget kaptak itt, a Megyei Művelődési Központban. Egy kiállítás-sorozat első egységét nyithatjuk meg ma, melynek folytatásaként mesterek és tanítványok művei lesznek láthatóan e terem falai között az elkövetkező fél évben. Köszönhetően a most bemutatkozó harmad évfolyam lojális szemléletű, megengedő, ám mégis következetes attitűdű, a diákokkal szeretetteljesen foglalkozó, az elkészült lapokról őszintén véleményt alkotó vezető tanárának, F. Balogh Erzsébetnek, egyéniségének eredetisége sugárzik a művekről, melyek a teremben számtalan felizzó csomósodási pontot gerjesztenek. Egy-egy jól kiválasztott helyen megállva a falak előtt, mindig más az, ami vagy érezni, beleérezni, vagy gondolkodni késztet. Van, ahol a színek finom harmóniája, van, ahol a vonalak rendszere, van, ahol a faktúrák különlegessége, van, ahol a forma, illetve a kompozíció feszültsége, merész elvágása, s van, ahol a jelentéstartalom a kép fő értéke. Asztalos Krisztina műveinek sorát kiemelten vezeti be a metafizika alaptételével, a Tér-idő gondolatával foglalkozó olajképe. A hozzá kapcsolódó nonfiguratív ábrázolásokon a hétköznapi élet jelenségeinek kozmikus síkra emelésével, tehát azok elvonatkoztatott, jelszintű általánosításával kísérletezik. Az érzékeny faktúrával, a színbeli egyszerűség, de az ecsetkezelés sokféleségének eszközével hozza létre a hátteret - mely sokkal inkább látszik előtérnek. Tehát e megfoghatatlan dimenziójú közegben rajzolódnak ki a fekete ívek feszültséggel, energiával teli rajzolatai, s „egymáshoz hajlított elpattanás-érzettel” hordozzák a kép kompozíciós tartalmán túl a másodlagos, metaforikus jelentést. Az akt természetesen a mindenkori művészképzés elengedhetetlen téziseinek egyike volt, s fontos ma is, még akkor is, ha a látvány leképezése magában nem témája a kortárs képzőművészetnek. Mégis Krisztina kiállított aktképein általános formai, kompozíÚj Hevesi Napló 69
