Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kaló Béla: „A kenyér az élet, a rózsa az élet értelme
cKaló cBéla nf\ dUt, Beszélgetés Fecske Csaba költővel Fecske Csaba Miskolcon élő költő, a Kelet irodalmi társaság tagja azon alkotók közé tartozik, akiknél hiteles a szó, s őszinte a versvilág. Hét verseskötete jelent meg eddig, s egy mesegyűjteménye, s úgy tudjuk, válogatott verseinek összeállításán is túl van.- Milyen lesz a válogatott versek gyűjteménye? Úgy értem, a teljes eddigi életműből merítesz, vagy a megszűrt, s inkább az utóbbi években megjelent lírai termés adja a kötet jelentősebb részét? A kérdés nem véletlen, hiszen utolsó verseskötetedet revelációval fogadta a kritika.- Pontosítanék, válogatott verseskötetem még nem készült el, hónapok óta dolgozom rajta kínlódások közepette. Rögtön a kezdeteknél több problémával kellett szembesülnöm. Először a struktúra problémája merült föl, ami egy életművet összegző kötet esetében különösen fontos, sok múlhat rajta. Vajon tematikailag elkülöníthető ciklusokra építsem, vagy a megjelent kötetek rendjét kövessem? Eldöntendő kérdés, hogy gyerekverseimet sze- repeltessem-e, nálunk ugyanis a gyerekvers valamiképp mostohagyermeke az irodalomnak, számomra viszont fontos, munkásságom egyenértékű részének tekintem. A harmadik probléma a régebbi versek átírása. Számos, kötetben már megjelent versemet átírtam, amelyről úgy gondoltam, helye van a válogatásban. Vannak vélekedések, melyek szerint ehhez nincs joga a szerzőnek, ez bizonyos értelemben hamisítás, hiszen az évekkel, esetleg évtizedekkel idősebb költő mát korántsem az, aki az eredeti müvet irta. Kétségtelen, van ebben igazság, de én úgy gondolom, ha az átírással jobb minőséget hozok létre, miért ne tehetném. Füst Milán például szinte minden versét átírta, költeményeinek két-három variánsa van. Ilyen mániákus átíró a maiak közül Kukorelly Endre például. Szóval sok mindent kellett, illetve kell megoldanom. A szóba jöhető verseket kiválogattam, jó néhány darabot már át is írtam, építgetem a struktúrát, de még nem látom világosan, hogyan fog összeállni. Lehet, hogy évek kellenek a megvalósitáshoz. Nagyon fontos része lesz a kötetnek az új verseket tartalmazó ciklus. Ezek a versek beszédmódjukban, szemléletükben eléggé különböznek a régi, főleg metaforára épülő versektől, még nem tudom, szervülnek-e a régiekkel. Ami már biztos, hogy ennek a válogatásnak a gerincét legutóbbi, Majd máshol c. kötetem anyaga fogja képezni.- Kinek ír ma a költő-író mesét? Unokának, ismerősnek? Olvasnak-e egyáltalán mesét a Nickelodeon emlőin nevelkedett gyerekek? Honnan az ihlet a meseíráshoz, mi inspirál erre?- Eddig egy meséskönyvem jelent meg - Tücsökmesék, 1993, a második idén karácsonyra jelenik meg a Felsőmagyarország Kiadónál, A kiskondás címmel. Gyerekversköteteim: Se füle, se farka (1980), Hol voltam (1996). írásaimnak mintegy fele gyerekeknek szól. Én ezt igen fontosnak tartom. Olvasókat csak úgy szerezhetünk, ha már gyerekkorukban rákapatjuk az embereket a könyvekre. Az óvodások szívesen hallgatnak verset, mesét, belőlük még lehet olvasókat nevelni. Nagy a nevelők és a szülők felelőssége, bár a helyzet nem könnyű, hiszen elég szegényes a gyerekirodalom piaca. A piac, és nem maga a gyerekirodalom, hiszen azt olyan alkotók fémjelzik, mint Csukás István, Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Kányádi Sándor, és még folytathatnám a sort. Ennek ellenére nincsenek olyan gyereklapok, amilyenek régebben voltak, a napi- és hetilapokból is kiszorult a gyerekrovat, nem jobb a helyzet a könyvkiadás terén sem, néhány kivételtől eltekintve esztéti56 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
