Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Misóczki Lajos: „Idegenforgalmunk erőssége, a Mátra Szálló”
1947. március 15-én az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatala vezetői a Hungária Szállóban tanácskoztak, hogy elsőként a megyében ezzel, a város tulajdonába került szállóval kössenek „vendégkapcsolatot”. Eredményeként a Hungária ismét „visszakapta eredeti rendeltetését”, azaz polgári vendégek szálláshelye lett. Dr. Altmann Béla, a kisiparosok országos szövetségének helybeli elnöke a szálloda mielőbbi helyreállítását kérte a hivataltól. A város ettől az évtől szinte öntötte a szállodába az újjáépítési, felújítási segély- összegeket. Az 1947. évi szilveszteri gálaműsor már ismét a „békebeli évek fényűzésére” emlékeztetett, de „ez már a dolgozó nép, nem pedig a reakciósok és úri kizsákmányolok” hangulatát tükrözte, a megváltozott politikai légkör következtében. Dr. Barna Sándor polgármester több helyről is kért pénztámogatást a Hungária Nagyszálló további bővítéséhez és külsejének rendbehozatalához. "Az épület kicsinosított külseje éppen főterünknek a város központjának megjelenését emelné” - hangzott a véleménye az 1948. február 6-i, városházán rendezett idegenforgalmi napon. Dr. Barna áprilisban levélben kért az Észak- magyarországi Idegenforgalmi Szövetség miskolci irodájától 120 ezer forintot a mielőbbi felújításhoz, mert „egyetlen szálloda a városban, amely... a centenáriumi esztendőre várható külföldi látogatók minden igényét kielégíthetné”. Az iroda a kért összegből csak 20 ezer forintot folyósíthatott (hiszen a rendelkezésre álló összeg kevés volt), amellyel a város újabb 10 szobát tehetett fogadóképessé a nagyszállóban. így a május 29-30-i, Öt város versenye diákrendezvény napjaiban 300-300 szállóvendég zsúfolódhatott be az összesen 40 szobába. Év végéig mindennap telt ház maradt a szállóban, de a várt külföldi vendégek nagy száma elmaradt 1948-ban mindössze 2048 külföldi szállt meg benne. A nagyszállót épülettel és berendezéssel együtt 1949. január 1-én államosították, és alkalmazottainak számát 33 főre emelték. Bár sorra nyíltak a mátrai üdülőépületek és szállodák, a Hungária Nagyszálló forgalma nem csökkent. Egyrészt a saját reklámtevékenységének fokozása, másrészt a Gyöngyösi Idegenforgalmi Hivatallal kialakított jó kapcsolata folytán. Miután a város MÁVAUT-állomását a szálló tőszomszédságában helyezték el, a Budapestre, Mátrába, Miskolcra, Szolnokra irányuló járatokkal naponként terítették a tetszetős kivitelű reklámlapokat, amelyek által tekintélyes területen sikerült a szállót népszerűsíteni. A tanácsrendszer kezdeti éveiben sem esett vissza a szálló forgalma. A városba érkezett párt-, szakszervezeti és más hivatalos vendégeket a tanács benne szállásolta el, amellyel nőtt a szálló „tekintélye”. Nagytermében párt- és állami rendezvényeket tartottak, éttermében külföldi vendégek, diplomaták, miniszterek vagy pártvezetők zártkörű vendégelése folyt. Egy 1956. január 8-i, pártbizottsági bizalmas összesítés szerint 1951-1955-ben 38 esetben volt miniszteri fogadása. Az egyik miniszteri vendéglátásnak köszönhetően 1950-ben olyan jelentős összeget kapott a nagyszálló, hogy 1950/1952-ben belső berendezéseit, bútorait, az 1920/1930-as éveknek megfelelően gondosan helyreállították. 1952/1953 telén a nevét viselő városi tanács v.b. elnökének javaslatára Hungáriáról Mátra Nagyszállóra változtatták. Ettől kezdve 1957-ig a neve váltakozva szerepelt. Új volt az 1950-es évek elején megindított Magyar nóta estek szórakoztató rendezvénysorozata, amelynek összejöveteleit a Nagyteremben tartották, továbbá 1953/1954 telétől a Szív küldi zenés estek és a TTIT megyei elnöksége által szorgalmazott Tudományos estek. Az utóbbiakat hetenként, 1955-től havonként rendezték. Mindegyik belépődíjas volt, a TTIT-előadásokra a tagok és az élmunkások belépődíj nélkül mehettek. A szolgáltatásokat „üzemi étkeztetés” bevezetésével és eszpresszó nyitásával bővítették. Két cigány- és két dzsesszzenekar szórakoztatta a vendégeket. Nagy közönséget vonzott a pedagógus-, orvos-, jogász-, tsz-, iparos-, kisker- és a sportbál. 54 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
