Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - KÖZÉLET - Löffler András: Egri választások 1998
ICöffJer ,Anítrás E51M választások 1998 Esztendő elteltével időszerű a számvetés a helyi változásokkal kapcsolatban. A helyi politika tavalyi földcsuszamlásszerű kurzusváltása után különböző előjelű várakozások jelentek meg az új vezetéssel kapcsolatban. Ezért kívánatos lenne, ha az önkormányzat működése egy évének többoldalú és a különbözőségeket hangsúlyozó értékelése látna napvilágot. E néhány alább kifejtett gondolat természetesen erőtlen próbálkozás és emiatt nem is kívánhat a megfellebbezhetetlen igazságosztó szerepében tetszelegni. Sőt! Magában hordozza az egyoldalúság és a tévedés lehetőségét is. De azt vállalja, miként elvárható mástól is, hogy tévedését felismerje és különösen elismerje. A sorok esetleg kritikusnak látszó hangvételéből semmiképpen sem következik a romboló, sokkal inkább az építő szándék, és a pillanatnyilag vesztesek vagy hátrányos helyzetűek önbizalmának erősítése. 1. Tavaly ősszel Eger városának választópolgárai (a jogosultak megközelítőleg fele), beleértve a konzervatív választók jelentős részét is, a markáns és gyökeres változásokra szavazott. Nem lehet vitatkozni azon, hogy bizony a korábbi kurzus megérett a távozásra. Külön elemzést érdemelne, hogy ebben milyen szerepet játszott a nyilvánvaló kommunikációs zavar, a médiatámogatottság hiánya vagy éppen az ellenséges médiaközeg? Vagy milyen szerepet játszottak a személyi kiválasztás problémái, netán a generációváltás és az összefogás igényének kölcsönös elutasítása? Reményre ad okot azonban, hogy az utódpárt nyomasztónak látszó választási sikere sem elegendő stratégiai kérdések eldöntéséhez (lásd elhíresült uszoda-ügy). Ebből következik az is, hogy sikeres várospolitika valójában csak a legszélesebb konszenzus és közmegegyezés alapján képzelhető el. E sorok éppen ennek esélyeit taglalják az elmúlt esztendő történéseit figyelve. II. Külön szükséges beszélni a helyi média alakító szerepéről. Közismert, hogy a korábbi, külsőségeiben konzervatív kurzus, mintegy nyolc éven át igencsak ellenséges sajtóközegben dolgozott. Ennek oka közismert. A választásokat követően azonban a sajtó „leszállt” az új önkormányzatról és a polgári kormányról és a polgári kormány szisztematikus pocskondiázásába és lejáratásába fogott. A módszer egy felülről vezényelt nagy rendszer kiismerhető része. Ezért van az, hogy minden napra jut legalább egy-két izzadságszagú, (sokszor lábszagú) szellemeskedés, amely finoman kifejezve a működő kormány iránti bizalmat hivatott rombolni. Egy év óta elmaradt viszont az önkormányzat és a hivatali működéséről szóló kritikus tájékoztatás. E váltás azt a látszatot kelti, mintha a korábbiakhoz képest itt újabban minden a legjobban működne. Persze a nagy csönd körüllengi a nyilvánvaló kudarcot is, de az eredményeket is, és könnyen a szürkeség látszatát kölcsönzi, miként az valóságosan is érzékelhető. Kétségkívül a nagy hallgatások korát éljük. 66 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
