Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kaló Béla: Jegyzet egy Kálnoky-vershez Az írás trópusi kalandora
Sfe írás trópusi kalandora Jegyzetek Ferdinand'y Györgyről Ferdinandy György - évtizedek óta Puerto Ricóban élő - s ma is az év nagyobb részét a karibi szigeten töltő író abszolút autobiografikus szerzőnek mondható. Bő három és fél évtizede sorjázó kötetei (Magyarországon csak 1998 óta kiadott) azt mutatják, hogy önmaga nyugtalan sorsa érdekli leginkább. Ez mondjuk egy típus, a prózaírás egy lehetséges modellje, s nem véletlen, hogy az élet mozaikszerüségét leginkább tükröző novella a műfaja. Az, hogy Ferdinandy mítosszá kívánta formálni saját életét (56 nagy mítoszából ez egyenesen következik) - nem kétséges. Önmeghatározás: „az írás trópusi kalandora”, nagyon is valós tényből ered: az egykori emigráns hajlamai és lehetőségei szerint indul Nyugatnak, s válik automatikusan idegenné, olyan értelemben, mint azt a német die Entfremdung kifejezi, az eltávolodó ország helyét átveszi a befogadó ország, s a szívben kölcsönösen megfér mind a kettő. S különösen, ha a konkvisztádor tanulmányútját még kitérők is tarkítják. Ez jó lesz valamire: hozzáfog, hogy kinője a törzsi kereteket, megpróbál egyre szélesebb közönséghez szólni, s erre predesztinálja kétnyelvűsége: magyarul és franciául is ír. Nem véletlen talán, hogy Remenyik Zsigmondról írta francia nyelvű doktori disszertációját (L’oeuvre hispano-americaine de Zsigmond Remenyik). A dormándi földesűr fia lélekben, kifejezésben is rokon, néhány évet tölt csak Dél-Amerikában, de spanyol nyelvű regényekkel is próbálkozik, későbbi müveiben (pl. Élők és holtak) is felfeltűnnek a vándorévek modelljei, egyfajta jóhiszemű- és értelmű kozmopolitizmus. Remenyik a dél-amerikai túlzásokból érti meg igazán Európát, s alighanem Ferdinandy is onnan Közép-Amerikából Magyarországot. Puerto Rico, a Sziget , a „korallzátony”, ahol muszáj- elzártan és közönség nélkül is - magyar irodalmat művelnie, előhívni az elveszett paradicsomot, a gyermek- és ifjúkort. A magyarországi élmények sűreje (alig több mint húszévesen hagyta el az országot) mégis - esszenciálisán - a legmélyebb élményvilágot, szerzői eszköztárat nyújtja, s ennek így kell történnie: a gyökereket kell felszabadítani. Például Az amerikai telefon című kötet novelláiban a kamaszkori élmények sűrítettsége, felfokozott, sodró ritmusú prózája uralja a könyv egészét, s ez nem lehet véletlen: ez a budapesti élmények láncolata, családi háttérrel, tragédiákkal és tragikomédiákkal, világháborúval, a leendő emigráns lét minden előzményével. Vajon determinált volt-e, hogy a szerző élete nagyobb és férfiként eddig leélt jelentősebb részét hazájától távol töltötte? A Ferdinandy-próza válasz a kérdésre, s nem lehet tanulságok nélkül való: "A fiatalság kapkodásából, a váratlan ötletekből, az izgága rohanásból csak ez a tavaszi utazás maradt. Nem fogtak kis rajta az évek. Amikor kifullad a tél, én még ma is minden évben útnak indulok... Valami szörnyű jégkorszak elől menekültem el, akár a vándormadarak. És én nem nyugodtam bele a vereségbe: nem raktam fészket szírieken, korallzátonyokon. ” Száraz és feszes ez a próza, mintha nem is a trópusok alatt született volna, teljességgel nélkülözi a féktelen képzeletet, a „túlság kultúráját” (Rushdie), a latin-amerikai 52 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
