Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Vallomás Rákócziról II.
felesége felkereste Berlinben, ahol a rrűvész lefestette őt. A fejedelem is megszerette - udvari festője lett 1708-1712 között. Mányoki Ádám a barokk különleges óriása, mint Maulbertsch. Egészen más, mint Rembrandt és Velázquez. Érdeme, hogy más, senkihez nem hasonlatos. Ő 1692 körül a salzdahlemi kastélyban eredeti Michelangelót, Dürert és Raffaellót látott - a választékosságot leste el tőlük, azt, hogy csak eredetinek érdemes lenni. Ennek jegyében mély ruhakivágással, ékszerekkel övezte kicsit hetykén II. Rákóczi Ferenc feleségét, így lett a kép pontos anatómia és jellemrajz. Máskülönben a fejedelmet hosszasan tanulmányozhatta, hiszen 1707- és 1709 között közvetlen közelében élt. így a róla festett 1708-as arcmás újra dús, vállig éő hajába kapaszkodott, vékony bajuszába, hermelinszegélyes piros palástjába, díszített aranybogláros láncába és páncélzatába, mely a harctér légkörét is hordozta. 1709-ben Rákóczi hollandiai tanulmányútra küldte Mányoki Ádámot új festői tapasztalatok szerzésére és a rézmetszés elsajátítására. Hagedorn adata szerint 1712-ben II. Rákóczi Ferenc magához rendelte Mányokit, aki meg is érkezett Gdanskba, ahol haladéktalanul hozzákezdett a fejedelem megfestéséhez. Volt bizonyos lelkiismeretfurdalása, hiszen a fejedelem által kért matematikai eszközöket nem tudta időre elküldeni. E remekművel is kárpótolta megbízóját, sőt hajlandónak mutatkozott, vonják le fizetségéből a késedelemből származó kért. Christian Ludwig von Hagedorn meg is állapítja, hogy „Mányoki egy originális ember, igaz keresztény érzésű, azonban Istenemre! Túlságosan becsülets, kit könnyű lóvá tenni. ” Hagedorn azt is megjegyzi, hogy a Gdanskban festett 1712-es Rákóczi-portré már a hollandi tanulmányút eredményét is jelzi, azt, hogy Mányoki a szonorikus tónusban már nem a helyi színeket kultiválja, hanem Giorgione nyomán színnel rajzol. Az 1708- as változat egy ideig Prónay Dezső birtokában volt, ott „a szemek lobogásában nyilatkozik meg az előkelő arcon tündöklő szellem és méltóság". Megfoghatatlan, hogy vereség és bukás után is az arc milyen nyugodt, szinte földöntúli sugárzás kelleme hatja át. Mányoki ezt a kudarcon fölülemelkedő állapotot ragadja meg, aző nyomán ez lett a Rákócziról festett, mintázott művek állandó képi minősítése, ez Pásztor János lovasszobrának is az erénye. „Baráti szem” tekint ránk a festményről, társának fogad valamennyiünket, nincs benne panasz és vád, csak a lelkűiét szépségének felülemelkedése, egyensúly, bölcsesség. Az emberségnek ezt felső-lélek állapotát Mányoki Ádám festői tudásának immár birtokolt zenitjén valósította meg egy Nagy Személyiségről, aki Marcus Aurelius elmélkedése nyomán, a kiváló rómaihoz hasonlóan már nemcsak hogy nem császár, de lelke sem „császárosodott el”, mely mindannyiunk nagy veszélye. Rendkívüli remekmű Mányoki Ádám ezen alkotása, - a Kolozsvári testvérek Szent György szobrának, a Suky kehelynek, Mátyás visegrádi palotájának méltó folytatása. Olyan magaslati Embert dokumentál e minősített festmény, aki nem a hatalom megszállottja, hanem a teremtő alázat letéteményese, aki szolgálatot vállal a nemzetért, a jövőért, aki nem áll meg személyisége határánál. Különös a szürkéskék szem békéje, s a ruházat fésűi aprólékossága is nem önmagában horgad, hanem a látvány nagyvonalúságának része. Ránk néz a nyugalom, nincs sugárzásában rémület, nem követel ölünk semmit, de mértékünkké válik. Baráti szem Rákóczi biztatóan méltóságteljes tekintete, ahogy Arany János emlékezik Peőfi lobogására. E színnyugalom erö, fölkiáltójel nélkül kérés nélkül kérlel. Nem követeli Rilke szózatát, hogy változzunk meg, Mányoki Rákóczi arcmása teremő mérték - megváltozunk. Buzási Enikő tanulmánya is sok homályos dolgot tisztáz. Adatokat rendez, világosságot gyújt a forrásokban. A fejedelmet nem zavarta, hogy Cesar de Saussare adata szerint „Dancka városába vonult vissza, ahol tíz hónapig lakott... rangján alul. ” Dangeau márki naplója olyan erényeket tár föl Rákóczi szellemiségéből, melyet tartalmaz Mányoki Ádám festménye. íme a szöveg, mely szinte megjelenik az arcvonásokon: „Nagyon bölcs, nagyon szerény ember volt, szelleme megleheősen tartózkodó, modora kellemes, előzékeny, nagyon pallérozott, s egyszersmind nagyon könnyed, s ami ritkán jár együtt, nagyon méltóságos is...” 34 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
