Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Apos Elemér: …És az oroszlán nem nyúlt a rab egri vitézhez
adnia az urak mulatságára és még orrba se rúghatja a több mázsás bestiát, lévén erősen megkötözve. Az történt ugyanis, hogy az oroszlán lassan a rabhoz ballagott és elkezdte nyalogatni annak csizmáját. Kínos percek teltek el és az oroszlán hozzá sem nyúlt az egri rab vitézhez. Ekkor a vadállat őre cselekvésre határozta el magát. Eszébe jutott, hogy munkaadója dupla adag piláfot helyezett kilátásba célprémiumként, ha a dolog sikerül. Elővette ostorát és végigvágott az állaton. A következő pillanatban már nem volt, aki a piláfot megegye. A felbőszült oroszlán darabokra szaggatta az őrt. Mindezek láttán a nógrádi és esztergomi bégek térden állva kérték a budai basát, hogy kegyelmezzen meg a hitvány gyaurnak, mert Allah csodát tett vele. Musztafa bölcs volt. Neki ugyan nem tetszett a vérengzés, mert nem volt ilyen természetű, de ha már a bégek azt hitték, ám higgyék. Megvolt a vérengzés és ő kegyelmes is lehet. Megkegyelmezett a rab egri vitéznek és szabadon bocsáttatta. A vitéz neve nem maradt fenn, az eset azonban megtörtént. Ékes latin nyelvű levélben írta meg Zeleméry László, aki nem volt más, mint Dobó István testvérének, Dobó Annának fia. A levél 1576. június 7-i dátummal megtalálható az Országos Levéltár Történeti Emléktárában. Azóta sem járt olyan nagyúr Vácott. Talán Mária Terézia, akinek a tiszteletére az akkori váci bégek diadalkaput emeltek, ő pedig nem mert alatta átmenni, mert azt hitte, hogy reá rogyasztják ezek a kiszámíthatatlan magyarok. Új Hevesi Napló 27
