Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Magány, Hullani látom

2lnbtú3

Magány

Egyedül voltam, egyedül vagyok.

Ami még életemből hátra van:

Derűs percek, szomorú hónapok, Végtelen évek - leélem magam.

Nem adok ravasz kérdést senkinek. Mint a vízcsepp, egyszerű a lelkem. Arcom csúnya, két rossz szemem hideg, Agyam benne él egy nagy delejben.

A mágnes az Isten két szelíd keze.

Nem tudom, kiket hordoz és hol van, Tapintható, érez-e, nem érez-e?

Egyedül vagyok zsúfolt akolban, Százéves, girhes, csúzos, visszeres - S bennem az Isten egy fiút keres.

H ottani ZáZom,

Hullani látom a fák levelét - Alig zizeg, hiszen szellő se leng. November köde igen messze még,

Fodor se habzik futó vizeken.

Hullani látom évek avarát.

Ideges szemmel nézek utána.

Sok-sok év: sánta, el-elcsukló szarkaláb - Csendes bánat szálldogál nyomába.

Hullani látom az életemet,

Egyedül kanyarog a nagy űrbe. Csodálkozom, hogy élnem lehetett,

Az Úr apró játékomat tűrte.

28

IX. évfolyam 6. Szám -1999. október