Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: A hold jár bent, ezüstben, Szüret, Biedermeyer

víg szekeren oda tér. pince komor fala őrzi mustját, míg cukra kiforr, kedvét majd fennre tetézi bő poharakban a bor

Nézi a lányt a fiú itt, átfogná hűs derekát, suttog és szép szava bódít: jöjj oda, jöjj, gyere hát, jöjj oda, majd ha sötét lesz... s este, ha sürül az árny, dombon, a kunyhó tövéhez ím, odasurran a lány.

Illenék, hogy haragudjon - ajkán letörnek a szók, blúzból a keble kibuggyan, részegen rácsap a csók, nem tudnak véle betelni, hallgatják hő szivüket. - fürtöt és lányt szüretelni, így szüret ám a szüret.

Nagymama fonnyad a székben, a fője előrehanyatlik Alom lepte meg őt, csendben pihegve pihen.

De mért van az orra hegyén az a régi kis szűk szemüveg? Megfelel ő hamiskán, ébredve a kandi kacajra:

Úgy lehet, álmomban nem látok jól valamit.

20

IX. évfolyam 6. Szám -1999. október