Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 10. szám - Az idő sodrában

felvételével, ám ugyanazon destruktív tevékenység folytatásával, titokban, rejtve, a színfalak mögött. Gazdasági okai itt csak azoknak vannak, akik féltik a jogtalanul szerzett vagyont, az elvesztett státuszt, az akár több generációra is biztosított szabadrablás lehetőségét. Holott bűneik már eddig is égrekiáltóak. A letűnt kor, melyet még mindig restaurálni szeretnének, „csupán” gazdaságilag nyomorította le Magyarországot. „Csupán” a fél várost vásárolták fel és a fél országot árusították ki idegen érdekeknek, miközben „csupán” a lakosság háromnegyed része él emberhez méltatlan körülmények között. Ezzel szemben „csupán” a villanegyedek, a homályos körülmények között és tisztázatlan forrásokból szerzett pénzekből alapított, jól menő vállalatok, bankok és lobby-körök azok, melyek a hallgatag (mert elnémított) többségre jó magasról néznek le, és csupán korteskedés címén és idejében veszik észre az egyébként lenézetteket. Mikor kapnak történelmi igazságszolgáltatást mindazok, akik ellen mindezt elkövették? A közép-kelet- európai régió országaiban elkövetett gazdasági bűncselekmények már akkora mértéket öltöttek, hogy kifejezetten emberiség elleni bűncselekményeknek tekinthetők. Miért is? Mivel sokkal nagyobb pusztítást, gazdasági leromlást hoztak ránk, mint bármelyik világháború. Tehát akár háborús bűnösöknek is tekinthetők az elkövetők, mivel szisztematikusan, előre megfontolt szándékkal, jól felszerelt és megfizetett apparátussal évtizedeken át azon voltak, hogy tönkretegyék a Hitler, majd Sztálin által leigázott országokat, rab-nemzeteket.

Tetteiért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Egy olyan országban, mely eltűri a felelőtlen vállvonogatást (tévedtem, parancsra tettem, nem is vettem észre...), a bűnösöket pedig rendre futni hagyja, sőt gazdasági felemelkedésüket hallgatólagosan elismeri, nem lehet erkölcsi szilárdságot megkövetelni senkitől. Csupán a felelős magatartás és személyes példamutatás szüntetheti meg a múlt nemtelen hagyományát, tolvaj-örökségét.

Természetesen a külföld vállvonogatása is elgondolkodtató. Azok, akik időközben elismerték, hogy a kommunizmus tönkretétele volt a cél a kedvezőtlen hitelekkel való „beetetetés” idején, azok ma szemlesütve hallgatnak vagy egyszerűen elnéznek a fejünk fölött és nem akarnak szembenézni azzal a történelmi ténnyel, hogy nem a kommunizmust és a kommunistákat tették tönkre igazán, hanem a kommunizmus által amúgy is megnyomorított népeket. Vagyis hogy azoknak a szövetségeseivé lettek, akik ellen a nem tűi etikus gazdasági csellel élni kívántak.

Nos, mit gondoljunk mi efelől októberi visszaemlékezéseink idején? Azon túl, hogy a magunk konzekvenciáit levonjuk a történtekből, joggal várjuk el másoktól is, hogy ugyanezt tegyék. Az emberiség fejlődésének két legfőbb gátja a tudatlanság és a gyűlölet. Ezek közül bármelyik van is jelen, elvakítja a tőle szenvedőt és teljességgel megakadályozza, hogy helyzetét tisztán lássa. A XX. század diktátorai - és most nemcsak a politikusokra, hanem a gazdasági führerekre is gondolunk — „csupán” e két betegségtől szenvedtek, szenvednek igazán. Az ostoba, szűk látókörű, gyűlölködő ember, aki ráadásul szerelmes a hatalomba, „csupán” rombolni képes. Épp ezért semmi keresnivalója nincs az érdemtelenül bitorolt pozícióban.

„Csupán” egy rendes rendszerváltást kellene csinálni már. Elég erősnek lenni ahhoz, hogy a múlt kísérteteitől ne rémülten, szemünket eltakarva bújjunk valami fedezékbe, hanem amúgy egriesen, vitéz módjára megküzdeni velük és végképp megszabadulni tőlük. A tiszta közélet egyúttal gazdasági fellendülést is szokott hozni. Hajdani hőseinkre emlékezve erre is gondolnunk kellene.

4

IX. évfolyam 6. Szám -1999. október