Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba versei

(Részletek)

Qu/ácsy

Nakonxipánban hull a hó Hull a menny barackvirága Csönd lép puhán az elhaló, áléit dallamok nyomába

Pasztell

Elmúlt teleim emlékeként szitál halkan az idei hó Lámpa löttyint elém sárga fényt, tétova jelet az elmúló

CKönyörtelen

Megkínzatva is az életre vágyom De amikor már nincs esély nincs szemernyi Mint szűzhártyán, jutni át a halálon, s a semmi méhében megpihenni

'Titánok

Magasba meredő fehér sziklaszirt az életük: a sors habjai mossák Egy kiálló kőperemről letekint nyüzsgő birodalmára a valóság

Utalón

Tudásom nem több mint a féregé, mely ott araszol a falevélen, s halad valami rejtett cél felé a kicsorbult világgal szemében