Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - Az idő sodrában
S?z idő sodrában Október furcsa fényeivel köszönt az emberekre. Másoknak vénasszonyok nyara, indián nyár, utószezon, nekünk, magyaroknak azonban ez mindig az emlékezés és ezért a visszatekintés ideje is. A hó eleje gyászünnep, a nemzet mártírjaira való emlékezés. Százötven éve már, hogy az embertelen önkény akkora vehemenciával vetette magát azokra, akiket mi hősöknek tekintünk és akiket másfél évszázad távolából is szeretettel őrzünk szívünkben. Amerikai történelemkönyvekben azt olvashatjuk, hogy a mi szabadságharcunk holmi gazdasági okokból folyt Ausztria ellen. A függetlenségi törekvésekről, a minden nemzetnek kijáró önrendelkezési jogról, a jogos honvédelemről ugyanitt egy szó sem esik. Hogy milyen források alapján készültek ezek a tankönyvek, az sejthető. Egy dolog viszont bizonyos: az emberi ítéletek mindig a felületesen ítélkező lelkiségét tükrözik. Aki folyton csak a pénzre gondol, az nyilván másokról is ezt tételezi fel. Számunkra viszont ezek a kiváló férfiak és nők a nemzeti idol megtestesítői, tiszteletreméltóak, épp ezért joggal követeljük meg számukra másoktól is a nekik kijáró tiszteletet. Ugyanígy gondolunk az ötvenhatos hősökre is, akiknek emlékművénél méltán hajtanak fejet azok is, akik tiszteletből, kegyeletből járulnak oda, de azok is, akik lelkűk mélyén - még mindig - inkább a novemberi bukásra gondolnak szívesebben. A formális ünneplés is kifejez - jóllehet szándéktalanul - valamit: t.i. hogy mindenki elismeri az 1956- os forradalom jelentőségét, máskülönben nem törődne vele és nem igyekezne jelenlétével kifejezni valamit. A hátsó szándékok firtatása és taglalása viszont nem méltó ünnepeinkhez, így ezek továbbgondolását a Kedves Olvasóra bízzuk. Nekünk, egrieknek október az 1552-es várvédő hősök ünnepe is. Azokra emlékezünk, szívünkben nagy-nagy büszkeséggel, akik évszázadokra határozták meg a magyar helytállás, vitézség és valódi hazafiság fogalmát egy egész nemzet számára. Példájuk túlmutat a városon, ezért örvend ma is akkora tiszteletnek Dobó István, ezért látogatnak el ide mindazok, akik személyesen akarják megtapasztalni a város atmoszféráját, és ezért van az, hogy amit keresnek, itt rendre meg is találják. Fél évszázad koncepciózus nemzetietlenítő politikája és több évtizedes helyi gyakorlata sem tehette meg azt, hogy a városból kiirtsa a múlt nemes lerakódásait, melyek patinássá teszik Egert. Hogyan tud mindmáig élni és hatni mindaz, amit egy maroknyi csapat hagyományozott ránk? Aki nem hisz Istenben és az általa adományozott lélek csodájában, erejében, az természetesen nem értheti ezt. Aki csupán a túlerő diadalában bízik, az mindig is értetlenül fog állni a jelenség előtt. Az egriek viszont mindig büszkén ünnepük a hajdani várvédőket, és valahányszor elmegyünk Dobó István szobra mellett, mindig szeretettel gondolunk a néhai várkapitányra, akiről mindenféle intézményt, szervezetet és vállalatot neveztek már el azóta, és akinek emlékét mégsem sikerült vulgarizálni ezáltal. Az emlékek élnek és hatnak, az érdemtelenül felkapaszkodottak pedig rendre lebuknak a város jelképes várfokairól. Október Magyarország köztársasággá válásának ünnepe is. Tíz éve már, hogy a rendszerváltozás folyamata beindult. Azóta is tart, és amilyen szívóssággal igyekszik tartani magát, a múlt erőinek legyőzése, a rossz beidegződésekről való lenevelés még eltart egy ideig. Lehet, hogy szűk látókörű kései utódok ezt a küzdelmet is gazdasági jellegűnek fogják titulálni, ám maradjon itt mementóul ez az írás, hogy ez nem így van. A kommunizmus rémtetteit, az emberi lélekben véghezvitt szisztematikus romboló tevékenységet nem tudja széppé varázsolni semmiféle „átkeresztelkedés”, új nevek Új Hevesi Napló 3
