Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - ÉPÍTÉSZET - Losonci Miklós: Magyar építészet VI.
BPITBäIjT Losonci Miklós tagijai* építését Jelen és jövő A legújabb, mai magyar építészet törekvéseinek keresztmetszete fölemelő. Változatos világérték, az élmezőnyhöz tartozik, több irányt kutat, több lehetőséget földerít, fölhasználja az életképes hagyományokat, s teret biztosít, ígéretes újdonságokat. Mindezt azzal a megnyerő munkamegosztással végzi, hogy az univerzális föladatokból ki-ki azt választja, melyre képessége és vágyakozása jogosítja. Mivel immár egy százfős építészeti közösség rohamozza a minőséget, a sokrétűség szabadsága révén architektúránk szinte hiánytalan. Miközben fölzárkózik a külhon eredményeihez, maga is mértéket állít a világnak. Thomas Mann írja egyik levelében a következőt Budapestről: „Fővárosuk, melynek könnyedén fantasztikus légkörében az Európa nyugati széléről utazó a Kelet koronáját látja csillogni, földrészünk egyik legcsodálatosabb városképét nyújtja E pontos elemzés igazságos méltatás, építészetünk több évszázadának értékrendjét villantja föl, a magyar géniusz teremtő erejét. Örvendetes, hogy a mai, a harmadik évezredbe lépő építéseztünk nemcsak méltó az előzményekhez, hanem lendületes megújulása új inspirativ energia önmagunknak és a világnak. Boldogító változatok árnyaltságára utalok. Cságoly Ferenc a mondriani festészet integrált tagoltságát alkalmazza nagyvonalú egyszerűsítésével épületeinek homlokzatain, Nagy Ervin „Hattyú-háza” Budán az utószecesszió finomságát varázsolja újjá a külalak vonalhálózatában, miközben a belső tér a Bauhaus funkcionális törvényeit valósítja meg. Finta József szállodái optimális érvényűek, kellemes tartózkodást biztosítanak, éppen azért vesszük észre művészetének esztétikumát, mert rejti a hasznos téralakításban, a társművészetek igénybevételével, így az ő architektúrájának szövetségese a festészet, szobrászat, gobelinművészet, az épületgrafika és a bőrművesség, kerámia. Vadász György zalaegerszegi „Csipkeháza” ízzel, zamattal telített, ahogy Kazinczy Ferenc mondaná, Erdélyi Zoltán másképpen egyéniség, erre tanúbizonyság nagykanizsai Művelődési Háza a belső terek tagolt és világos labirintusaival, a diszkrét homlokzati mér- taniság díszeivel. Érdekes Lantos Ferenc egész homlokzatot betöltő zománcfelülete, a pécsi DÉDASZ központ látványképében, ezt a gyakorlatot bonyhádi középületen is alkalmazták Erdélyi Zoltán és Lantos Ferenc építész-festő szellemi kézfogásában. Csongrád első és második világháborús emlékművel és hozzátömődő fák özönével hoz létre pompás zöld térséget, Heckenast János Szombathely karakterét növeli urbanisztikai kulturáltságával, Sopron és Kőszeg abban jeleskedik, hogy őrzi a városközpont műemlékegységét. Kiskunfélegyháza éke a platánsor - óvják -, az építészet itt e nyugtató faóriásokhoz igazodik, s ezzel a tapintattal jól jár az új városkép is. Kezdünk rádöbbenni arra, hogy mit szabad lerombolni, mit kötelező megtartani, hogyan és milyen mértékben indokolt a régi és új formákat egységgé ötvözni. Nagy Tamás aszódi evangélikus gimnáziumának látványa és Reimholz Péter - Lázár Antal Siemens központja Budapesten egyaránt a világos szerkesztésű mértaniság funkciót szolgáló praktikumát köti egybe a szépségteremtéssel. Új Hevesi Napló 75
