Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A majmok le akarnak ülni…
Mert nem tagadott, pedig az ügyvéd szerint igazi tanúk nem is voltak, csak Tercsi néni mondta a magáét. Az is igaz, hogy a tárgyalás előtt bekapott három felest, mert nagyon ideges volt. A börtönben semmit nem ihatott, el is határozta, hogy új életet kezd, ha szabadul. Jó magaviseletéért feleztek neki, mert az egri gyár vezetősége nagyon rendes volt és biztosította szabadulása pillanatától a régi munkahelyét. Jól is ment minden, albérletben lakott Egerben, mert rabsága alatt felesége elvált tőle és ő mindenről lemondott a két gyerek javára. Semmije sem maradt. Amikor az inkább már önmagának mondott történetben ide ért, önkéntelenül is végignézett magán. Gyűrött flanel ingén, szürke, pecsétes nadrágján, cipőin, melyeknek orrát késsel kivágta, hogy ne szorítsák a vastag zokniba bújtatott bütykös lábujjait. Legyintett, azután mutatóujjával intett a söntés felé, ezzel kérve a következő rum-sör párost. A cégnél akkor tényleg megbecsülték és már a nők is kacérkodtak vele. Meghívták minden vállalati bulira, névnapokra, szocialista brigádtalálkozókra. Az egykori szesztestvérek nem fogadták el önmegtartóztatását és belecsábították egy nagy kilengésbe. Egy hétig nem ment dolgozni. Amikor be akart menni a gyárba, megszondázták és azonnali hatállyal elbocsátották.- Ezek azt hitték, hogy én egy megbízhatatlan alkoholista vagyok, pedig mindig is én csináltam a legjobb programokat - emelte fel szavát és ismételten a mutatóujját, hogy hozzák a következő adagját. Jött is! A rumot egy hajtásra döntötte be, majd egy korty sört nyelt rá. A szakaszokban elmondott történetet a többi ivócimbora fecsegése körítetté, bugyuta viccekkel, vaskos élcelődésekkel, nem ritkán elvadult indulatokkal, amikor a félig még józanok próbáltak valahogy rendet tenni. Rólik a sok locsogást nagy türelemmel hallgatta, néha-néha megértőén bólintott, humoros megjegyzései pedig nagy hahotákat gerjesztettek. Estére már az előző napjaira mindennap rátöltötte a négy-öt-hat rum-sör vegyest. Ekkor már meglehetősen lelassult és teljes hallgatagságba merevedett. Később aztán a hüvelykujjával jelezte, hogy menni készül és fizetne. Gergely, a bicegő gebines kocsmáros oda is kiabált neki:- Na, mi az, Janó? Már le akarnak ülni a majmok? Ezen aztán röhögtek egyet a beavatott, mámoros törzsvendégek, akik ismerték a furcsa kérdés előzményeit. Egyszer, még a Rólik-féle italozási rend kialakulásának kezdetén, úgy négy rum után mondta el Gergelynek, a bicegő kocsmárosnak az új törzsvendég-jelölt, hogy az ő fejében állandóan öt majom viháncol. Neki akkor kell hazamenni és azonnal lefeküdni, ha az öt majom a fejében le akar ülni. Mivel az ő fejében csak négy szék van, a helyekért a majmok nagyon összevesznek, verekednek. Ezért majdnem szétrobban a feje és úgy érzi, mintha a szemét belülről akarnák kilökni. Csak az segít, ha mielőbb vízszintbe helyezi magát. így, ha Rólik haza akart menni, tudta a beavatott közönség, hogy nála a majmok már beindultak. Már a télidő beálltával egyszer nem jött a mindennapos vendég. Senki nem kérdezősködött, mert az ilyen építkezéseken nagy volt a munkaerő-mozgás. A bicegő kocsmárost mégis izgatta a hiányzó és utánakérdezett. A munkásszálláson azt mondták, hogy egy reggel szó nélkül elment a kis kézitáskájával és nem jött vissza. Egy hét után új embernek adták ki Új Hevesi Napló 69
