Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A majmok le akarnak ülni…
Denn Oszkár ,A martunk it akarnak itlnt— A mértéken felül minden pohár átkozott... (Shakespeare) Az új cementgyári építkezés beindulása nagyon jelentősen megemelte a község vendéglőjének a forgalmát. Rövid időn belül ki is alakult az ivóhely törzsvendég-csapata, és mindennap esténként telt ház volt, egészen éjfélig. A szocialista építőipar munkaerőstruktúrája a nagy építkezéseken mindig számos italbolt virágzó működését garantálhatta. Gergely, a bicegő gebines kocsmáros, már két alkalmazottat is foglalkoztatott a növekvő vendégsereg méltó kiszolgálására. Már jó néhány hónapja folyt nagy erőkkel a gyár építése, amikor a kocsma egyik asztalánál rendszeres vendégként megjelent egy addig nem ismert férfi. Féldeci rumokat ivott egy-egy pohár sör kísérővel. Nem hangoskodott, csendesen üldögélt. A betonozok ismerősként üdvözölték és oda is ültek hozzá. A magas, szőke férfi napbarnított, borostás arcából csak szomorú, kék szemei világítottak az asztaltársaságra. Hangját alig lehetett hallani az egymást állandóan túlkiabálni szándékozók között. Magáról különben is csak néhány feles után, többszöri unszolásra, ritkán és sok megszakítással beszélt, láthatóan az emlékek többsége fájdalmasan érinthette. Az ivócimborák azért a történet-töredékekből összerakhatták Rólik János betonozó segédmunkás mozgalmas előéletét.- Voltam én fontos ember is! - mondta egyszer, szinte lenézve társaságát. Amikor az osztályvezetője kijelentette, hogy ő még részegen is jobb NC-programokat csinál, mint az egész osztály együtt, ráadásul kétszer olyan gyorsan is. Nem is engedte őt bántani! O volt a legjobb lemez-technológus a műszaki főosztályon. Akkoriban még Kövesden élt családjával saját kis házukban. Két kislánya van, akik még általános iskolába járnak.- Aztán most miért vagy itt, János? - kérdezte az egyik söröző vendég.- Hát ott kezdődött az egész, hogy elküldték elvonókúrára. Az szörnyű volt - felelte Rólik, és aznap már nem folytatta a történetét. Hetek alatt azért részletekben kijött belőle, hogy a kúra után hosszú ideig jól élt a családjával, jól is keresett az egri gyárban. Azután a haverok kitartó provokálására ismét inni kezdett és egy éjjel a leemelt fürdőszoba ajtóval szétverte lakásuk konyháját és családja rémülten menekült az anyósához. Felesége ezt így be is jelentette a vállalata főmérnökének. Nagyon nekikeseredett és a következő napokban valahogyan súlyosan bántalmazta az egyik kövesdi kocsma utcájában Tercsi nénit, akit a földön meg is rugdosott. Ma sem tudja, hogy miért tette. Mikor ezt mesélte, napokig semmit sem mondott, csak hangosan ismételgette a kortyolgatások közben:- Tercsi néni gyermekkoromban évekig gondozott, amikor szegény jó anyám kórházban volt. Biztosan neki volt igaza, ha vitatkoztunk. Én nem emlékszem jól semmire. A verekedésből nagy baj lett, mert elítélték hat hónap börtönre, pedig ő mindent vállalt és megbánta tettét. Az ügyvédje dühöngve mondta is neki a tárgyalás után:- Maga nemcsak piás, hanem hülye is! 68 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
