Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Tudós nevelők

tHufrús ne&EÍnk

Ilia Mihály és Sipos Lajos Tanár Urak születésnapjára

Ilia Mihály és Sipos Lajos személyében két olyan kiváló pedagógust, irodalom- történészt hozott össze a véletlen, születésnapjuk, akiket együtt eddig még nem köszöntöttek. Ez a véletlen viszont olyan összefüggésekre világított rá, melyek indokolttá teszik az együttes köszöntésüket, mely, mint oly gyakran, nemcsak róluk szól, az általuk képviselt ügyről legalább annyira.

Mindkettőjük iskolateremtő mesterek lehetnének - de tudjuk, egyre kevesebb az „iskola”, s állítólag mesterek sincsenek, mégis mindig van kitől tanulnunk. Mindnyájan csak tanítványok lehetünk, ezt jól tudjuk, de egy ponttól, bár állandóan tovább gyarapítjuk tudásunkat, már át is adunk belőle.

Ilia-iskoláról hallhattunk, bár főleg az irodalomban. Sipos Lajos „iskolájáról” főként a tanárképzésben beszélnek. Van azonban olyan közös tevékenységi területük, a filológia, a textológia, azaz a kritikai kiadások, melyeket bármilyen elismeréssel emlegessenek is, az irodalomtörténet egyetemi és akadémiai fórumai nem mindig szívesen látják, csak a végeredményre tartanak igényt.

Nem tudom eldönteni, sorsuk hasonlóságának lehet-e köze e szakterület választásához, vagy csupán emberi, szakmai tisztességük vezette őket e vállaláshoz.

Ilia Mihály 1934. szeptember 29-én született a Szegeddel határos Tápén, Sipos Lajos 1939. szeptember 5-én Kassán (a családi gyökerek Farkaslakához kötik). Érettségi után mindketten egyetemre mentek, Szegeden és Budapesten, egyetem után pályájuk formailag elágazik.

Ilia Mihály a végzés után az egyetemen marad, 1958-tól tanársegéd, 1964-től adjunktus, 1980-tól docens, de működésének látványosabb terepe a lapszerkesztés, a Tiszatáj lesz, ahol 1965-től rovatvezető, 1972 és 1975 között pedig főszerkesztő. Kényszerű távozása után is „örökös főszerkesztő” marad. Élő legenda, aki személyes példájával tanítja, és nem csak hirdeti, minden érték megbecsülését - s ezzel néha nemcsak híveket szerzett. Alig van olyan irányzat, amelyik ne elismeréssel szólna róla, de olyan egy sem, amelyik csak a magáénak mondhatná (pedig történtek kísérletek kisajátítására). Ennek az egyensúlyteremtésnek köszönhető, hogy tanítványai, bármilyen szekértáborba keveredjenek is, ezt az etikai alapállást tartósan nem felejthetik el.

Sokkal kevesebb szó esik Ilia tanár úr egyetemi oktató- és tudományszervező tevékenységéről: hány tanulmány, könyv megszületésénél bábáskodott, először tanácsaival, szakmai iránymutatásával, majd (gyakran anyagiakban is megmutatkozó pályázati) támogatásával. Könyvtárnyi és szerteágazó ez az „életmű” is. Meghatározó a szülőhely, Tápé, és a Város, Szeged szeretete, hagyományainak ápolása - s a nagy szerelem: Juhász Gyula, akinek életművével egész pályáján foglalkozott.

Sipos Lajos végigjárta a pedagóguspálya majd minden lépcsőfokát, 1962-ben általános iskolában kezdett tanítani, majd ugyanabba az újpesti gimnáziumba, a Könyves Kálmánba került, ahol 1911/12-ben Babits Mihály is tanított. Babits iránti vonzalma, „szerelme” jóval korábbi. Tudományos munkásságának középpontjában kezdettől az ő életműve áll. Kutatásait még „rendes” tanár korában kezdte. 1974-től lett aspiráns. 1976-ban jelent meg első könyve: Babits Mihály a forradalmakban. A fölsőoktatásba vezetett - törvényszerűen - az útja. Először az egri, akkor Ho Si Minh nevét viselő, tanárképző főiskola buda48

IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember