Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Római emlékképek
bizonyult, holott nem lehetett könnyű az élete, hiszen a feleségét már korábban elveszítette. Családjának, unokáinak, rokonainak sok-sok barátjának a figyelme, szeretete csupán enyhíthette a magára utaltságot, az egyedüllétet. Ez a szemérmességig tapintatos ember a saját bajairól, betegségéről nem szeretett beszélni. Érdeklődésemre operációiról mégis reménykedve, bizakodásával szólt. Megszenvedett élettapasztalat birtokában mondott véleményt arról, hogy milyen csodálatos örömök forrása a család. Eredendően szelíd és szerény egyéniségén átsugárzott a jogos büszkeség, amikor unokáiról, főképpen az egyik táncműfajban országos bajnok unokájáról esett szó. Kedves baráti dedikációval ajándékozta nekem a Prózai művek elemzése és a verstan tanítása a középiskolában című, debreceni összefogással készült és publikált könyvét. Megörvendeztetett a Tóth Árpád tizenkét versét tartalmazó, nagyszerű grafikusok műveivel illusztrált, Törött cselló című debreceni kiadvánnyal is. Remek tanulmányt írt Tóth Árpádról, az aradi születésű, de debrecenivé lett mértékes, csöndes költőről. Az egyik levelemben külön is megköszöntem kedves ajándékát: Régtől szeretem Tóth Árpádot. Aradon is jártam, édeskevés nyoma maradt a szobrász édesapa és fia, a szavak szobrásza emlékének. A nevezetes diófát pedig kivágta a szülőház új, román tulajdonosa... Ma már Juhász Bélára is végérvényesen igaznak és jellemzőnek tartom a könyv mottóját: „Pénzt, egészséget és sikert / Másoknak, Uram, többet adtál, / Nem kezdek érte mégse pert, / És nem mondom, hogy adósom maradtál”. Dr. Juhász Béla Tanár Úr az Alföld főszerkesztőjeként önzetlen szeretettel segítette kibontakozni számos író tehetségét, segítette felnövekedni egykori tanítványainak nemzedékéből a kritikus és irodalomtörténész Görömbei Andrást, Imre Lászlót, Márkus Bélát, Ablonczy Lászlót, Pálfy G. Istvánt. Mindvégig tapasztalhattam irántam való bizalmát, konkrét segítőkész barátságát. Szelíd emberségének, szívbéli barátságának emlékét megőrizve búcsúzom tőle, tudván, hogy Őrá is örökre igaz Tóth Árpád szava: „Isten törött csellója, hallgatok”. Látogatóban a Casa Balthasarban Családommal együtt szép napokat tölthettem Rómában. Bebarangoltuk a 2000. évre, a szentévre készülődő, nagy erővel szépítkező Örök Várost. Emlékezetes élményt jelent számomra a Casa Balthasarban tett látogatás, ahol két egykori egri kispap- tanítványómmal, Szabó Gáborral és Popa Péténél találkozhattam. Egy külvárosi negyedben, a Via Cassia 1171-es szám alatt, szép környezetben található az a suburbánus villa, amelyben Joseph Ratzinger bíboros védnöksége alatt munkálkodik a Balthasar nevet viselő intézmény. A Lubac-Balthasar-Speyer Nemzetközi Társaság védnökségével, 1990-ben Rómában alapított, hivatástisztázó és képzést nyújtó „Casa” olyan húsz és harminc év közötti fiataloknak kíván, az egyházzal való teljes közösségben, lelki és szellemi képzési időt biztosítani, akik keresik az Úr életükre vonatkozó akaratát. Lelkiségüket, szellemiségüket Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve, Henri de Lubacnak, Hans Urs von Balthasam ak és Adrienne von Speyemek az Evangélium betűjéhez és szelleméhez való hűsége és tanúságúj Hevesi Napló 45
