Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Lourdes sugárzása

óra alatt végig lehet menni gyalog is az állomástól a kisvároson keresztül a felső véget jelentő Grottáig. De gyorsan mozgó autóbuszok szállítják az utasokat, és az ember perceken belül a városközpontban van, ahol az egyik lejtős mellékutca torkolatában öreg, szegényes ház fölött olvasható: Bernadette családi háza. Sötét, pinceodú-szerű helyiségek, nyaktörő falépcsők, vastag falak, parányi ablak-nyílások, nyílt tűzhely és a falakon penészfoltok. Bernadette asztmás volt, és később súlyosan tüdőbajos („Nem ígérhetem, hogy boldoggá teszem a földön” - mondta a Hölgy).

Lourdes természetesen (és sajnos) üzletváros is, a kegyeleti emléktárgyak és bazárok tömegével, de még itt is észlelhető a meghökkentő jelenség: az áradó, hullámzó tömeg, a szűk utcában lépésben haladó autófolyam ellenére - valami visszafogott illetődöttség, és rend, tisztaság mindenfelé. Aztán átmegy az ember a Gave hídján (balra a hegyen az ősi vár, amelyről nevét kapta a város, jobbra a parton végig szálloda- és kórházépület-sorok), és belép végképp a Csönd és Titokzatosság birodalmába. Egy teljes kilométer-hosszán nincs többé bazár és autó, de még lábaid és a gyepszőnyeg alatt is szent helyek csarnokai (a hatalmas földalatti bazilika), és előtted egymásra épülő ritmusban az alsó és felső templom fehér-márvány lebegő víziója (kupolával az egyik és karcsú tornyával a másik). A körmeneti út baloldalán bújik meg lombok és bokrok közt az egyik leghitelesebb Bemadette- szobor: minden stilizálás és szépítés nélküli falusi lányka, majdnem együgyű, nyomottas arccal, a dél-francia szegény parasztok jellegzetes viseletében. A Hölgy választottja is tanúsítja az inkarnációs üdvrend egész stílusát: az Isten „a jelentéktelenségek inkognitojába” rejtőzik (Ratzinger), a legegyszerűbb dolgok és személyek lesznek az isteni irgalom közvetítői.

34

IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember