Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: Testületi béketanya
ne legyen képes oly összpontosítással és morgást hallatva megtartani a megkaparintott falatot. Valóban, a fekete macska hízelgő ármánykodása cselként vált be, egy mafla pillanatban a kiejtett ételdarabka a szemfüles feketéé lett. A látvány felcsigázta Bencédit.- Az ember sem csinálhatná válogatottabb eszközökkel. Finom modorral megkörnyékezni valakit, aztán gáládul meglopni. Fekete lelkek valamennyien. Szemébe tűnt, hogy a szemközt álló épületből etetik a macskákat. Egy kéz időnként kolbászdarabokat hajít ki, ahogy Bencédi ki tudta venni ebben a hajnali közjátékban. Üdülőépület volt az a szemközt álló is, egyemeletes, kissé pagodaszerű a. Némileg idétlen helyen, az eresz alatt alig két arasznyira bádogtábla állt, sárga felirattal. Bencédi egy picit összehúzta szemhéját, hogy az árnyékban álló, nem túlságosan öles betűket el tudja olvasni: Rákosi Mátyás Művek üdülője. Talán nem jutott volna eszébe, hogy hála kapcsán az első számú közéleti emberre gondoljon, most azonban, ahogy a rónaság peremére merevült tekintetébe beleszólt ez a bádogtábla, nem találta viszolyogtatónak, hogy egy köszönetes hang meg ne moccanjon elméjében. Másfél év gyötrödésteli időszak, másfél év életveszedelem a jugoszláv határon Kelebia környékén, aztán mint derült égből villámcsapás, jobban mondva mint a sötét, borús égen hirtelen megjelenő napsütés (ezt a két hasonlatot szerette Bencédi együtt említeni, hogy teljes legyen a hihető szó), úgy kapta meg a Pestre visszavezénylő parancsot. Nem tudta, hogy elmarasztalásból vagy elismerésből helyezték-e vissza családjához, hogy ki és mi áll mögötte, igaz, nagyon nem is kérdezősködött, módfelett örült neki, és önmagára nézve mindenképp jótettnek, sőt, megváltásnak tekintette az áthelyezést. Nincs ugyan többé megbízatása férfiasán helytállni az éles, de bensejében nagyon is megbékélt új szolgálati helyével,, egy soroksári kerületi őrs irodájával - csakhogy ilyen szerencsés állapotában többször érezte méltatlannak, hogy nem lát tisztán, nem tudja, kinek tartozzon hálával. Mert az utasító levelet aláíró parancsnok csak közvetített a dologban; az alakulatváltoztató húzást magasabb helyen kellett, hogy megtegyék. Netán... Hibázna, ha az ismeretlen jótevő árnyképe felismerhetővé világosodna és ez a tábla itt a szemben levő vállalati üdülő eresze alatt adná a névtippet? A beilleszthető személyt? Utóvégre nem veheti rossznéven az Országvezető, hogy újabb eszményítője akadt, megbízható lekötelezettje és a biztonságosabb életmódért hálálkodó tisztelője. Megkönnyebbülés futott végig zsigereiben. Hogy erre eddig nem gondolt! Pedig hányszor és milyen sok helyen látta a bekeretezett, mosolygós arcképet, amelyre legtöbbször semmi figyelmet sem szentelt; itt viszont, ahol a végtelen nyugalom hömpölyög, egy kopott címtábla képes előidézni az eddig elmulasztott érzelmi elszegődést. Tünedezőben volt a bizonytalanság, amelyet ébredéskor tapasztalt, a bágyadtság és egykedvűség pedig éterként illant el a hajnali agytoma következtében.- Csak a feleségem természetét tudnám befolyásolni - mondta magában. - Hogy ilyen nyíltan belemenjen Gábor széptevésébe, aztán kedvére kacérkodjon csábmosolyával és illegesse magát, hát nem hittem volna. Valósággal felkínálta magát. Külön színjátékot rendezett a színházban. A szünetben észre is vettem néhány ismerős rosszalló tekintetét. Kár volt akkor elmennünk a Néphadsereg Színházba. Nagy lélegzetet vett a friss levegőből és visszaindult a szobába. A küszöb szélén azonban belebotlott egy ottfelejtett parkettapasztás dobozba, melyből azonmód felszakadt a sivalkodó lárma. Biztos volt benne, hogy a csörömpölés fölriasztja szobatársait. Éledeztek 24 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
