Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: Testületi béketanya

is mind a ketten; a reggel első rendellenes hangja varázsütésként szakította meg a horkolás kétszólamú muzsikáját.- Nocsak, önkéntes riadót szervez az üdülőben, Bencédi elvtárs? - szólalt meg a fekete bajuszos félig-meddig a paplan alól öblös kimértséggel. - Önkéntes kezdeményezés önkényes eszközökkel, nemde? Hát így bajosan fogunk egerenrágódni!- Vagyis regenerálódni - jött a sietős kiigazitás a másik ágyból.- Köszönöm, Sándor. Sajnos, még nehezen állok rá a franciára.

Bencédi enyhe mosolyra húzta el száját engesztelésképpen az előbbi zajkeltésre, jóval inkább a látszatot mutatva, hogy tetszik neki a .jópofás” magyarázat. Valójában bosz- szantotta a bajuszos modorossága, a bizalmaskodó tréfaközhely.- Ráadásul ez a Sándor, aki csak úgy egyszerűen Sándor az atyafias nexus miatt, az uszályában van, egy húron pendülnek - gondolta és hozzálátott borotválkozni. Egy vigyázatlan mozdulatra azonban füle alatt kiserkent a vér.

A bajuszos tarkója alá nyomta tenyerét a párnán.- Én már harmadszor vagyok ide beutalva. Teljes a megelégedés. Szerencsém volt mindig, mert belemenős bajtársakkal jöttem össze. Ezt az üdülőt csak úgy hívjuk, hogy Testületi béketanya. Tegnap láttam, hogy a szakácsa nem változott, tehát az ízek sem. Ha szeret sakkozni, akár reggeli után lemehetünk a társalgóba. Bármilyen hevesen is játszunk, vér nem fog folyni a Testületi béketanyán. Legfeljebb borotválkozáskor.

Álcázott komolykodása mögött mintha egy cinikus mosolyt nyelt volna el, majd fölkelt az ágyból. Cigarettára gyújtott, odaállt az erkély aj tóhoz, kifelé bámult. Ujjaival feje búbját kezdte vakargatni.- Ötvenben dolgoztam itt a környéken. Recskre vezényeltek az őrizetesekhez. Dresszírozási munka. Akkor rengeteget sakkoztam, volt rá időnk.

Fejét félrebillentve hátrafordult, szeme összeszűkült, Bencédi arcát kereste a tükörben.

Ő még a vérzéscsillapítóval pepecselt. Egyszerre több dologra kellett figyelnie: sebére, Recskre, sakkra; a borbélykellékek lázadoztak és mindinkább cserbenhagyták őt.

Reggeli után közös túra következett, majd nekiálltak gyürkőzni a bajuszossal, minthogy volt még idejük ebédig. Bencédinek kedve volt sakkozni; a reggeli nyűgösség elszállt belőle, hangulata egyensúlyba rázódott - utóvégre üdülni jött, otthoni bajokat elhagyni, bánatterheket szerteszórni. Egyre több szívélyességet tapasztalt maga körül a személyzet részéről, de változatlanul úgy vélte, hogy a legtöbb bátorítást a hajnalban alkotott megbizonyosodása táplálja az Országvezető iránt.

Legyőzte a bajuszost. Vezércsel után, szívós küzdelemre kényszerülve ugyan, miközben egy kibic is kellemetlenkedett folytonos beleszólásokkal, hogy „Ez Botvinnik lépése volt”, meg: „Mintha Szuszlov centrumépítését látnám” és: „Tisztára Bronstein-i idea”. A parti vége felé, amikor már Bencédi nyerésre állt, szórakozottan megjegyezte a kibicnek:- Úgy érzem, maga még külön kakukkfiókás játékot is játszat velünk. Szuszlov aligha foglalkozik sakkelmélettel. Centrumépítése szerintem kizárólag ideológiai jellegű.

A kibic mentegetőzött, de nem a lépések hangos kommentálása, hanem a névtévesztés miatt.- A mai Szabad Nép az oka mindennek. Természetesen Szmiszlovot akartam mondani, csak Szuszlovról olvastam az imént egy terjedelmes cikket, az zavart meg.

Új Hevesi Napló

25