Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XVI.
BüUUaljai ösvényeken XVI. Kora délután kiadós zápor verte végig a tájat, megfürdetve fűt, fát minden májusvégi kis virágot. Estére azonban kiderült az ég, és enyhe szellő is lengedezett. E tisztaszagú friss fuvallat most északkeleti irányú volt, ami azt jelentette, hogy az alattunk - előttünk rejtőző szórótól jobb kéz felől és szemből várhattuk eséllyel a disznókat. A Szúcs és Bagólyuk közötti hosszú, széles völgy a Hagymás. Változatos növényvilágú, vadregényesen hangulatos része ez vadászterületünknek. Nagyon szeretek itt vadászni. Minden évszakban. A csaknem hat hektárnyi kefesürű, embermagasságú cser újulatnak köszönhetően itt tavaszonként eredményesen szalonkázha- tunk, a bőgési időszakban az itt tanyázó tarvadakhoz rendszeresen beállnak a leleszi bikák, a völgy bejáratánál lévő vadfold ebből a sűrűből csalogatja ki a süldő kondákat. A sötét fenyvesek, az iszalaggal, akáccal borított, elvadult horhosok kiváló vadrejtők. A környék nyugalma és a legmelegebb nyári napokban is vizet adó néhány forrás állandóan tart itt vadat. Még vadmacskát is. Hosszú éveken keresztül nem is láttunk a területünkön vadmacskát, ám az idei télen itt a Hagymásban két alkalommal is figyelhettem hosszasan e védett ragadozó mozgását, viselkedését. A vadmacska nagyobb, termetesebb, mint a házimacska, koponyája szélesebb, összhatása zömökebb. A fülei között négy sötét csík húzódik, a farka vége pedig mintha le volna vágva, hirtelen ér véget, nem hegyesedik el, és fekete gyűrűk díszítik. A hím vadmacska - azaz a kandúr - öt kilogramm is lehet, amíg a nőstény általában csak négy. Amit én láttam, süldő jószág lehetett, mert alig volt nagyobb egy házimacskánál. Magányosan, nagy ritkán párban járnak, és általában éjszaka vadásznak. A nagy kiterjedésű revírjükhöz ragaszkodnak. Főleg a talajon vadásznak, és elsősorban kisrágcsá- lókat - egereket, pockokat zsákmányolnak, de megfogják az üregi nyulat és a kisebb madarakat is. Hallásuk és látásuk kiváló, de szaglásuk jelentősége nem nagy. A sűrű vágás alján kényelmes magaslesen ülök és figyelem a szórót. Sok rajta a kukorica. Gyanúsan sok. Tegnapelőtt tettünk rá - igaz, jókora adagot -, de nagyon sárgállik. Mintha nem lettek volna rajta disznók. Nem tudtam leolvasni azt, amit nagyon szerettem volna. Hogy valami éhes konda mohón és alaposan átdolgozta volna, aminek persze a jelentősége az lenne, hogy a boldog emlék és az éhes gyomor ma este újra ide vezetné őket. Nem. Ilyet nem láttam. Bár a zsákból való kiöntés széles sávjait nem tudtam felfedezni, de azt a madarak is szétkapirgálhatták. Sok fácán jár ide, meg szajkó is -, mert azok is imádják a kukoricát. De kisebb testű énekesmadarak népes csapata is állandóan tanyázik a szóró körüli bokrokon, ahonnét le-leröppenve szedegetik, csipegetik a szemeket. És sok kicsi sokra megy. Új Hevesi Napló 7
