Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 8. szám - KÖZÉLET - Mátyás Zoltán: Székely tűlevél

Adá+yás Zoltán

Székely tulevél

Öten vagyunk... Fehér Zsobor a népművészet ifjú mestere; zenét gyűjt, elsősorban Gyimes környéki furulyazenét; mindemellett a sofőrünk és az öreg Renault-4-es tulajdonosa.

Ilosvai Zsófia - csupa energia, állandó feszültség, néhol kegyetlen, megalkuvást nem tűrő kritika. Érzékiség, báj és valahol belül reszket egy madár hívó dalra várva. Ifjú fotómüvésznő.

Cseh Zsófia - nagy, csordultig szeretett képekben utazik, hatalmas forró, mélybarna szemekkel, veleszületett asszonyi bölcsességgel, csendekkel, örök mosolygödröcskék- kel.

Fehér Ibolya - barátom, tanítóm, tanítványom. Tizenkét éve már. Tizenkét éve fogjuk és elengedjük egymás kezét hónapokra, évekre, haragra, örömre. Ünnepre. Maga sem tudja, mennyire erős, én is csak akkor, mikor elválunk.

Mátyás Zoltán, én - 27 éves életerős fiatalember. Épp-hogy.

Az egri önkormányzat kulturális bizottsága támogatásával indultunk útra. Programjaink előkészítésében és megszervezésében külön nagy segítségünkre volt Mandák Attila.

Gyergyószentmiklós:

A természet minden csodájával megáldott Erdély keleti részén húzódik meg - Székelyföld Árkádiája - a hegyek közé szorult Gyergyói medence. A tipikus zárt hegyközi medencét keleten a Gyergyói havasok (Pricske 1543 m) határolják. A nagyrészt kristályos palákból felépülő havasoknak kőzettani szempontból legérdekesebb része a ditrói szienit masszívum. Nyugaton e medencét a Görgényi havasok (Mezőhavas 1777 m) vulkanikus vonulata határolja. Északnyugaton a medence Salamás, Hodos, Várhegy környékén összeszűkül, melyet Maroshévíztől északra a Kelemen havasok (Pietrosz 2102 m) zárnak le. (Tourinform - Turisztikai információs kalauz, 1999)

Gyergyószentmiklós - éjszaka, még húsvét nagyszombatja a Szent Erzsébet Öregotthonban. Hideg terem, fehér falak. Tisztaság, csend. Nem, nem betegnek jöttünk. Bár nálunk ideát gyorsabb a civilizáció. Jön a reggel, a nap nem süt ki, de világos van, és már ez is jó. Hideg, erős székelyföldi levegő. Kívánom, hogy kint legyek, harapjam a levegőt, rozzant lovaskocsikat lássak legallyazott farudakkal, magyarokkal, cigányokkal, vásáros portékával, karakteres, nehéz arcokkal, vidám, csípős mosolyú lányokkal, huncut gyerekekkel. És nemcsak a szekéren, hanem a gyér kínálatú boltokban, a füstös, nyúzott, büszke kocsmákban, méltóságos templomokban. A F ő téren a szombati nagypiacon. Majd rohanni ki ebből, megtartani mindazt, mi emberi, feledni mind-mind, mi nem, s mindazt, mit ot t- honról hoztam. Kirázni magamból. Bevetni magam az erdőbe. Fákhoz dörgöl őzni, földbe marni, a jeges mohák testét érezni arcomon, a rothadó levelek szagát. Izzadni, kimerülni, sírni, hogy mindez nem az enyém, és mégis. Egyszerre nyögni fájdalmat, örömet. Felüvöl- teni, mint farkas a vidravasban. Meghalni. Itt.

***

„Menjetek Isten békéjével, jó éjszakát!”

62

IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus