Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Krupa Sándor: A megölhetetlen
CK,rupa őándor Merengek Isten tenyerén Van-e, aki a természetes szivacsot nem ismeri? Az iskolai táblatörlőt, az autómosót, a mosogató- és törlőrongy helyettesítőjét? Mégis vajmi kevesen tudják, hogy a szivacs Isten egyik csodálandó alkotása. Nézzük meg, mielőtt a szemétbe dobnánk használata után! Hányán tudják például róla azt, hogy káprázatos színeivel és ezer formájával vetekszik a legpompásabb virágainkkal? Hányán tudják, hogy a szivacs egyben állat és növény: „növényállat”? Növényállat, melynek nincs szája, izma, lába, szeme, idege, gyomra, szíve, szerve, stb., mégis táplálkozik csaknem állat módon, szaporodik, még helyet is változtat, azaz éli a „legprimitívebb” növényállat életét: ötezer fajtájában a sós és édes vizekben akár 25 ezer méter mélyen és 550 millió év óta úgy, hogy teremtésétől csaknem semmit sem változott. Ám kérdem, hogyan nevezheti a tudomány életét a legprimitívebbnek, ha sok százmillió év borzalmait át tudta élni, fajtáit meg tudta őrizni, amikor nála ezerszerte fejlettebbek kivesztek? Nem bírák a harcot, a küzdelmet?! Nem az a legcsodálatosabb ebben, hogy szemünkben a legprimitívebbek semmivel sem tökéletlenebbek az élet szemszögéből nézve? Ha ugyan nem tökéletesebbek! Nincs tökéletlen teremtmény! Tökéletes művész tökéletlent nem alkothat! Élhet az ember több száz évet? Nem! Ugyanakkor a szivacsokról tudjuk, hogy igen! Hát lehetséges lenne, hogy a tökéletesebb a tökéletlenebb? Mivel legtöbben nem tudunk róla semmit, dl őttünk a legközönségesebb valami a világon. De nem a tudósokéban. Egyre jobban felé fordulnak. Nemcsak azért, hogy segítségével sok mindent ellessünk az élet titkaiból, hanem hogy általa olyan anyagokhoz juthassunk, amelyeket javunkra használhatunk ezer módon, például a rák elleni küzdelemben. Mert mint Szent Pál mondja: Isten mindent a ti javatokra alkotott. Víztartó, vízszívó képessége miatt lett mindenki előtt ismeretes. Ezt pedig a benne levő lyukaknak - csupa csatornahálózat -, különös rendszerű és anyagú sejtjeinek köszönheti. Minden sejtje közepén egy ostoros korbács van, mellyel valósággal a lyukaiba és csatornáiba be- és kihajtja a vizet. Mégpedig bámulatos mennyiségben. Egy tíz centiméter hosszú és két centi széles szivacson 120 liter víz pumpálódik keresztül naponként. Méret és erőviszonyban az eredményt tekintve melyik pumpánk vehetné fel vele a versenyt? S ezt a vízmennyiséget nemcsak áthajtja a csatornáin, de szükséglete szerint át is szűri! E tekintetben tökéletes szűrő, ha nem csodás! A víz tele van számára szükséges és szükségtelen anyaggal, táplálékkal. A használhatatlant kihajtja, a szükségeseket megtartja. Ezeket az emésztő sejtek befogadják és életükhöz felhasználják. Szaporodhatnak úgy, mint a növény: letört szivacsdarabkával vagy „rüggyel” . De szaporodhat állatként: petével, s ezt megtermékenyít ő maggal, spermával. A szivacs az érett spermát kibocsátja magából. A víz beleviszi a másik szivacsba, annak csatornájába. S egy újabb csoda: ez a mag nem szűrődik ki! Nem emésztődik meg! Pedig jó táplálék lenne. A befogadó sejtek a magot a megtermékenyítésre váró petéhez irányítják. Nem joggal kérdezzük: hogyan tudják a sok besodródott anyag közül kiválasztani? S honnét tudják, hogy erre a petének szüksége van? Honnét tudják, hogy közöttük pete is van, melynek megtermékeÚj Hevesi Napló 47
