Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Martinovits János: Emlékbeszéd Bárány Róbert szobrának felavatási ünnepségén
de az okát nem találtam meg. A véletlen jött segítségemre. Egy beteg elpanaszolta, hogy akkor szédül meg, ha nem eléggé meleg vizet használok. Legközelebbi alkalommal, amikor nagyon meleg vízzel fecskendeztem, a beteg felkiáltott: „A víz forró, ismét szédülök!” Erre gyorsan megvizsgáltam a beteg szemeit és azt láttam, hogy a nystagmus pontosan ellenkező irányú volt, mint a hideg vízzel való fecskendezésnél. Rögtön felvillant bennem a gondolat, hogy a nystagmus bizonyára egészségesekben is előidézhető, nemcsak fulgennyesedéses betegeken. Feltevésem helyesnek bizonyult. Kísérleteim alapján nem volt kétségem afelől, hogy a nystagmus a félkörös ívjáratok egy reflexe, és ha a félkörös ívjárat elpusztul, a nystagmus nem jön létre. A klinika bőséges beteganyagában találtam is egy ilyen beteget a középfül nagyfokú gennyesedésével, akin hosz- szas hideg vízzel való öblítéssel sem tudtam nystagmust kiváltani. Ennek alapján a labyrinthus elpusztulását diagnosztizáltam, amit a műtét igazolt. Több betegnél találtam igazoltnak a kalorikus reakció"-t, de sokáig nem tudtam magyarázatát adni.” Nem sokkal később sikerült Bárány Róbertnek a jelenség magyarázatát is megtalálnia. Az ívjáratokban foglalt folyadék hőmérséklete 37°C körül mozog. Hőmérsékletváltozásra a folyadékban áramlás indul meg, és ez az áramlás az, ami kiváltja az ingerületet. Aszerint, hogy hűtjük vagy melegítjük az ívjáratokat, az áramlás iránya más lesz, és ez szabja meg a vele együtt járó szemmozgás, más néven nystagmus irányát is, amit különböző fejtartásokban végzett kísérletekkel meggyőzően igazolt. A Bárány-féle kalorikus reakciónak különösen nagy a jelentősége annak a megállapítására, hogy a középfülgyulladásoknál milyen mélyre teljed a gyulladás. Igen fontos Bárány másik felfedezése, a félremutatási kísérlet is. A kisagyvelő egyes megbetegedéseinél a kar mozgásaiban bizonyos rendellenességek, félremutatás lép fel. Bárány úgy találta, hogy ha a fül statikai készülékét, a labyrinthot hideg vagy meleg víz befecskendezésével izgalomba hozza, akkor a kar mozgásaiban hasonló rendellenesség, félremutatás észlelhető. E jelenség nyomon követésével sikerült Báránynak egy vizsgálati módszert kidolgozni, amelynek segítségével a félremutatás iránya és milyensége szerint a kisagyban székelő kóros folyamat (daganat, tályog, stb.) helye megállapítható. A Bárány-féle félremutatási kísérletnek igen nagy a jelentősége agyi műtéti beavatkozásoknál, amikor a daganat vagy más betegség helyének ismerete előfeltétele az esetleges sebészi beavatkozás sikerének. Mind a Bárány-féle kalorikus reakció, mind pedig a Bárány-féle félremutatási kísérlet hamar ismertté vált az egész világon, és ezért Bárány Róbertnek sok kitüntetésben és elismerésben volt része. 1912-ben Bostonban Politzer-díjat kapott, majd 1914-ben a hollandiai groningeni egyetem Guyot-díját kapta meg. 1914-ig közel 100 közleménye jelent meg a munkaterületével kapcsolatos fülészeti és ideggyógyászati kérdésektől. Mint már említetem, 1914 nyarán Bárány Róbert bevonult harctéri szolgálatra és Przemysl várában kapott kórházi beosztást. Itteni működése alatt dolgozta ki az agyvelő friss lövési sérülése sebészi ellátásának új módszerét, amely a sérült szövetrészek és a bekerült idegentestek eltávolításából, sebfertőtlenítésből és elsődleges sebzárásból állt. Műtéti eredményei lényegesen jobbak voltak, mint azoké, akik a primer varrást nem alkalmazták. Bárány Róbert a hadifogságban sem tétlenkedett, mert az ottani kórházban és könyvtárban végzett búvárkodásai, kutatásai eredményeként az öntudatról és az öntudat anatómiai és élettani magyarázatáról írt elméleti értekezéseket. 1921-ben jelent meg az otolith apparátus betegségeivel foglalkozó kitűnő munkája, amelyben az egyensúlyszervvel kapcsolatos újabb kutatásait foglalta össze. Széleskörű tudományos munkásságából kiemelkedik az otosclerotikus betegek gyógyítására ajánlott labyrinth-műtéte. Az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására javasolt műtéti eljárás kidolgozásáért 1925-ben a Svéd Orvos Társaság Jubileumi Érmét nyerte el. Kiemelkedő tudományos érdemeinek emlékére az uppsalai egyetem arany emlékérmet alapított, amellyel ötévenként a világ legjelentősebb egyensúlyszerv-kutatóját tüntetik ki. 38 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
