Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Az óriáshoz, Idők jönnek el
ÍVnrUn* 5(ni>r᧠215 órirti? 1)0 ,5 Tombol a vihar, hát állj elébe A gőgös és buja fellegeknek! Parancsolj neki! Szálljon a béke Szava vizeknek, égnek, hegyeknek! De ha te nem mered, én megteszem. Ziháló mellel az útra állok, Kissé facérán és öregesen, De tettem nem lesz hiú, vagy álnok! Új hit kell, új Európa! A gondolat tisztultabb formája, Mely nem juthat kutyaszorítóba. Hős kell, aki a harcot megállja! Én állom, sőt kimegyek elébe, Hogy béke teremjen - béke! - béke!! 3bdíi jömteíi cí Idők jönnek el, idők mennek el. A tér mindig a megszokott marad, Amelyen tenger ember menetel S hányja magára a piszkot, sarat. Bárcsak egyszer is megfúrödnének A gondolatban, hogy továbbmegyünk - Utasok vagyunk, ifjak, vének S az Istenig szólhat menetjegyünk. A menetjegy tiszta: ki mit ír rá, Odamegy. így lesz ez a nagy élet Egyszerű cseppnyi fehér papírrá... Füben-fában ott él az igazság. Az elemek is erről beszélnek, Csak az ember nem látja be hasznát. Útrakészen, 1943. 10 IX. évfolyam 7. szám - 1999 július
