Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Tűzőrség
T. Ágoston László tTűgőrseg Gyermekkoromban mindig irigyeltem a felnőtteket, mert ők fölmehettek a templomtoronyba, és egész nap onnét föntről nézhették a környéket. Mi az, hogy nézhették?! Az volt a dolguk. Amint elkezdett érni a búza, elrendelték a tűzőrséget. Nappal az asszonyok, éjjel a férfiak őrködtek. Dohogtak is miatta eleget:- Nem elég az adó, meg a beszolgáltatás, még a toronyba is fölrendeli az embert a tanács... Talán ha nem lett volna kötelező, meg nem írták volna rá a papírra, hogy elővezetés terhe mellett... Csak az orvos által igazolt betegek úszhatták meg a tűzőrséget, de őket is megkérdezték: valóban fekvők-e. Egyszer nekem is sikerült följutnom. Anyámnak vittem ebédet. Lejött értem, és fölvitt magához oda, ahol a harangok is voltak. Megengedte, hogy az ablakból szétnézzek a távcsövön keresztül. Mert az őrségnek azt is adtak. Csodálatos látvány tárult elém. Mintha előttem úsztak volna el a hajók a Dunán. Aztán láttam a strandon a szomszéd fiút, Jancsit. Éppen fejest ugrott a hajókikötő dokkjáról. A másik ablakból kapáló asszonyokat láttam a kukoricaföldön. Egy kalapos férfi meg éppen a fattyút dobálta a kocsiderékba. A lovakat egy fához kötötték ki legelni. Távolabb a vasútállomás. Szinte hallottam a vonatkerekek csattogását, pedig több mint öt kilométerre volt. Aztán hirtelen ötlettel belecsimpaszkodtam a harangkötélbe. Majdnem megkondult. Ekkor aztán anyám gyorsan összeszedte az edényeket és hazaküldött. Hiába rimánkodtam, többé nem engedtek föl. A következő őszön egy tűzoltó jött el hozzánk az iskolába, és azt mondta, lehet jelentkezni úttörő tűzoltónak. Nem kell félni, bennünket nem visznek el tüzet oltani, csak a fecskendő szerelését gyakoroljuk, meg az elméletet. A szabályzat a legfontosabb. Elvisznek a tűzoltóversenyekre, meg még egyensapkát is kapunk.- Tüzőrségbe is mehetünk? - kérdeztem.- Méghogy mehettek?! - kérdezett vissza a tűzoltó. - Ti lesztek a parancsnokok segédtisztjei. Óránként ellenőrzitek az őrséget. A moziban meg külön szolgálati helyetek lesz a délutáni előadásokon.- Akkor én megyek - ugrottam talpra. - Tessék fölírni a nevemet! így lettem úttörő tűzoltó. Hamarosan kiderült, hogy nem bírom el a kocsifecskendő nyomótömlőjét, s kineveztek rajparancsnoknak. Én vezényeltem, a többiek meg futká- roztak a hatalmas tömlőkkel. Aztán eljött a várva-várt nap, beosztottak tüzőrségbe. A tanácsházán kellett jelentkeznünk a parancsnoknál. Civilben ő volt az adójegyző. A falubeliek legalábbis így nevezték.- No, fiam - mondta -, az lesz az első feladatod, hogy ellenőrződ, készenlétben áll- e a fogat. A lovak fölszerszámozva, a lajt föltöltve vízzel, a kocsifecskendő menetkészen a szertárajtóban. Ha ez megvan, fölugrasz a toronyba és megnézed, ott van-e a két asszony. Mindent rendben találtam, csak a toronyban ült egy asszony.- Hol a társa? - kérdeztem, ahogy a parancsnok kioktatott.- Tudod, kisfiam, Piroska nénéd beteg. No, hogy is mondjam, hogy megértsd? Szóval terhes. Gyereket vár. Ezért nem jöhet föl a huzatos toronyba. Új Hevesi Napló
