Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 1. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Jámbor Ildikó: Ibsen Vadkacsája az egri stúdiószínpadon

A törékeny szeretet áldozatai A szeretet törékeny áldozata - mondhatnánk inkább Ibsen Vadkacsa című darab­jának gyermek főhőséről, Hedvigről (Kascsák Dóra játssza az egri előadásban). Ő az, aki fizikailag is elpusztul, meghal a történet végén kegyetlen tanulságot szolgáltatva. A szeretet törékenységének áldozataivá válunk mi is. Mi a helyes út? Hol lakik az Isten? Ezt kereste a múlt századi legendás norvég szerző, Henrik Ibsen, s ezt keressük mi is. A lélektani mélységeket feltáró példázat ezért aktuális, mert időtlen. Akadnak helyek, helyzetek és korszakok, amikor különösen fogékony rá a közönség. Ezt érezte meg az egri Gárdonyi Géza Színház dramaturgiája {Pályi András vezetésével), s tűzte műsorra Beke Sándor rendezésében. Olyan sérülékenyek, sebezhetőek vagyunk, s minél inkább szűkül az életterünk, annál jobban. Egy kicsit hasonlít a sorsunk Ibsen darabjának hőseire. Az életérzés, a szere­tet vágya, hiánya törékenysége az, ami aktuálissá teszi a színművet ma az ezredvégi szín­padon. Az öreg Ekdal (Réti Árpád érzékeny alakításában) egy szimbolikus figura. Élete megaláztatásokkal teli, mégis megpróbálja megőrizni emberségét, ha csak úgy, hogy álvi­lágot teremt maga köré. Az egykori vadász most a lakóház melletti padláson kiszáradt fenyőkből épít magának erdőt, s galambokból, tyúkokból egy sebzett szárnyú vadkacsából telepít bele állatvilágot. Ide jár vadászni. A fia, a fiatalabb Hjalmar Ekdal (szerepében az egri színpadra újólag visszatérő Bregyán Péter) sem él a valóságban. Míg apja a megaláztatások elől keres menedéket az ábrándvilágban, addig ő sajátmaga elől rejtőzik. Nem képes szembesülni emberi gyenge­ségeivel, nyilvánvaló kényelmességét és lustaságát, egy majdan megvalósítandó újítással magyarázza. Az anyagi nehézségeket nem megoldani akarja, hanem tudomást sem sze­rezni róluk. A legerősebb, s egyben legkiszolgáltatottabb ebben a családi négyszögben a két nő. A feleség Gina (Saárossy Kinga sok élettapasztalattal alátámasztott, finoman kidolgo­zott színészi alakításában) férje iránt őszinte odaadást tanúsít: dolgozik helyette, ügyeske­dik, hogy fenntartsa a családot, spórol, számol, kalkulál, s bizony elfogadja az idegen adományt is. Hedvig, a lánya őszintén rajong apjáért, még a mozdulatát is lesi. Szeretete felté­tel nélküli, gyermekien odaadó. Ettől lesz tragikus elesettsége és kiürültsége, amikor kide­rül, ő valójában nem Hjalmar vér szerinti lánya. S ezért választja önként a hínárban meg­kapaszkodó vadkacsa sorsát, ezért áldozza fel életét. Nem a vadkacsát lövi le, hogy bizo­nyítékot szolgáltasson eddig vélt és ezáltal valódi apja iránt érzett szeretetéről, hanem saját mellének szegzi a ravaszt, miként mondták neki: a vadászok elmésségével, hogy biztosan találjon. Gregers, az öreg Ekdal egykori üzlettársának, Werlének a fia (Horváth Ferenc, másik szereposztásban Tóth Levente játssza) kulcsfigura a darabban: afféle morális lény, aki az igazságot akarja nyakon csípni. Ő az, aki ráébreszti Hjalmart, hogy egy álvilágban él, hogy valójában az öreg és gazdag Werle pénzéből él az egész Ekdal család. Ő az, aki utalásokat tesz Gina, a feleség egykori kapcsolatára az öreg Werlével (Kelemen Csaba formálja meg). Ő az, aki nyilvánvalóvá teszi, Hedvig vér szerinti apja Werle (Hiszen Ibsen vaí>1<acsáía az egri stVibiószínpAbon Új Hevesi Napló 75

Next

/
Thumbnails
Contents