Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Pruzsin Ferenc: A népi hitvilág Gárdonyi Géza Az én falum c. művében
nézzen bele elébb. Mert ha kigyelmed néz bele elébb, akkor a gonoszon nem lesz hatalma ” (BESZÉD A KÍGYÓRÓL, MEG MÁS SZÖRNYŰSÉGEK) Most még „tiszta komikumra” fogja az író a kérdést: jó volt a „recept”, követte a betűjét Szanyi számadó is. „Csak az volt a baj, hogy a kutyám nem akart belenézni a gödörbe.” Ám nem ilyen felszabadult nevetés Gárdonyi „táltoskönyvének” a vége: A TÁLTOS-EMBER Dulija - már felnőttként természetesen - betegeskedik, s a gyógyító praktikákra született táltos, mások feltétlen reménye, ezt mondja a „szárazbajban” sorva- dozó búcsújárónak (méginkább magamagának): „Nincs gyógyulás, csak a főd...” Humor ez: mindenféle nyomorúság „szárazbajára” szóló százados javallatok fölötti humor! A „lámpás” és a n é p h i t költészete megfér ugyan az író Gárdonyi Gézában. Az ÉN FALUM „művészi igazsága” mégis kemény egyezkedés eredménye. „Az a kérdés fordult meg az elmémben, hogy meghagyjam-e az öreg Bordácsnak a sárkányos diákját, vagy elmagyarázzam tőle, hogy a nép is tudja: micsoda más erő keveri ránk a zivatart? Mert néhány pogánykori hitünk maradványával kár ezt cselekedni. Kedvesebb az ilyen nekünk és többet ér, mint amennyit a tudomány ád érte.” Mégsem ilyen egyszerű a döntés: ha nehéz szívvel is, enged az „Ite et docete!” parancsának: „De gondoltam, jobb, ha a nép is abban ismeri meg a szépet, ami igaz.” (A BARBONCÁS) Ha tovább lapozzuk a könyvet, kiderül: nem ez volt az író utolsó szava a világosság és a mitológia kérdésében. Az EBÉD A KÖRTEFA ALATT forgószele láttán az „isis” álláspontjára vált a lámpáselvben és a néplélekben „közmegegyezésre” törekvő akarat: „Amit a tanító mond, hogy a szél nem egyéb csak levegő, a levegő pedig nem egyéb hydrogéniumnál, meg oxigéniumnál, azt el is lehet hinni. Az andocsi szűzről soha nem tanította senki, hogy az csak olajfesték. - Csuda az! Hát mért ne higgyünk abban, hogy a föld színe felett lelkek kavarognak?” , .fecskét fdtoR...” Ünnepek Röftésjete „X5 én falum” történeteiken Jeles napok, vallási ünnepek, hozzájuk kapcsolódó szokáshagyomány önállóan sohasem, villanásnyira is csak nagyritkán fordulnak elő Gárdonyi Géza rajzaiban. Pedig az alkalmat maga az író teremtette meg azzal, hogy a két kötet írásait (voltaképpen egy kerek esztendőt átérő idő „krónikáját”) márciustól decemberig és decembertől márciusig tartó ciklusokra tagolta. És csak bele kell lapoznunk valamelyik századvégi naptárba: alighanem több volt akkoriban a pirosbetűs ünnep, mint manapság. Meg is tartotta azokat a múlt század faluja hiánytalanul, megtartotta a tanító is. Gárdonyi „falujában” sem volt ez másképpen. Új Hevesi Napló 53
