Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szecskó Károly: Emlékezés az első önálló magyar nyelvű tanítóképzőre
Új színt jelentett az intézet szervezeti felépítésében az 1946 szeptemberében megnyitott felnőtt dolgozók tanítóképzője. Ezt azok számára szervezték, akik önhibájukon kívül nem végezhettek tanítóképzői tanulmányokat. Az első osztályba beírt 25 tanulóból 24 fejezte be eredményesen az évet. A népi származású fiatal tehetségek elkutatása és továbbtanulásának elősegítése céljából az intézet felkarolta az Egri Gyermeklélektani Állomás megszervezésének és elhelyezésének ügyét. Az állomást 1947-ben szervezték meg a képző közreműködésével, s az intézet épületében helyezték el. Vezetésével a képző igazgatóját, dr. Somos Lajost bízták meg, s egyik munkatársa is a képző tanára lett. Az intézmény feladata: tesztvizsgálatok segítségével felkutatni a falusi, az ipari és bányatelepi munkás- és parasztgyermekeket, s megnyerni őket a továbbtanulásra. Foglalkozott az állomás az iskolaérettségi szint meghatározásával, pályaválasztási és nevelési tanácsadással is. A képző és a gyermeklélektani állomás országos, sőt nemzetközi jelentőségű rendezvénye volt 1948. május 28. és június 3. között a Dunavölgyi Gyermek- és Ifjúsági Hét. A rendezvényen közreműködött a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, a Magyar- Jugoszláv Társaság, a Magyar-Román Társaság, a Magyar Művelődési Szövetség, a Pedagógusok Szabad Szakszervezete, Heves megye Nemzeti Bizottsága és Szabadművelődési Tanácsa, valamint a Dunai Munkaközösség elnevezésű egri ifjúsági szervezet. A rendezvényt melegen pártfogolta az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter is, s a minisztérium útján meghívta az egri rendezvényre a szomszéd államok képviselőit is, melyek közül Csehszlovákia, Románia és Lengyelország hivatalosan is képviseltette magát. Csehszlovákia és Lengyelország kiállítási anyaggal is -szerepelt. A Szovjetunió fejlődését a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság gazdag képanyaggal szemléltette. A szovjet állam azonban delegációt nem küldött. 1948 júniusában - a XXXIII. törvénycikk értelmében - az egri tanítóképzőt is államosították. Az intézet jogutódja az Egri Állami Tanítóképző Intézet lett. Az 1948-49- es tanévet még a líceum épületében fejezték be. 1949 nyarán, mivel a líceumba a Pedagógiai Főiskola költözött, a képző a volt Cisztercita Gimnáziumba került. Az 1950-es évek elején - kellően át nem gondolt intézkedésekkel - többször módosították a képző szervezeti formáját és tantervét. 1950-ben pedagógiai gimnázium, majd egy év múlva ismét tanítóképző lett, de már csak négy évfolyammal. Ekkor vált koedukált intézménnyé, s felvette Gárdonyi Géza nevét. A kormány 1957-ben úgy döntött, hogy megszünteti a középfokú tanítóképzést, s 1959-től felsőfokú tanítóképzőket szervez. A döntés értelmében a régi képzőket fokozatosan megszüntették. Egerben a képző megszűnt osztályai helyébe gimnáziumi osztályok léptek. Az utolsó képzős osztály az 1958-59-es tanévben végzett, s így az intézet - 131 évi fennállás után - megszűnt. Az egri tanítóképző több mint másfél évszázados léte nem volt hiábavaló. Fennállása időszakában több ezer tanítót nevelt fel az országnak, akik magukkal vitték a tudásszomjat, az ismeretadás vágyát, s a nép szeretetének nemes érzését. Új Hevesi Napló 49
