Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szecskó Károly: Egri történelmi adalék Beke György regényéhez
jét ítélik el általában, hanem a Magyar Köztársasági Pártot. Ugyanis a történelem „e nagy mestere arra tanítja a magyart, hogy valahányszor letért a királyság útjáról - elesett”. Erre több példát hozott: a Rákóczi-szabadságharcot, az 1848/49-es szabadságharcot. Tulajdonképpen azt fejtegette a cikk, hogy maga a köztársaság eszméje elfogadható, de nem nálunk. A Csépány-cikk visszhangot keltett a Magyar Köztársaság című lapban is. Dr. Nagy György szerkesztői üzenetet küldött Csépány Lászlónak Egerbe, abból az alkalomból, hogy „keményvágású cikket írt... amelyben a történelmi igazság hangján válaszol az ottani császár- madarak víjjongására...” Nagy György üzenetében a Köztársasági Párt egri támogatóiról szintén elismerően írt: „Egerben és egész Heves vármegyében pártunknak sok lelkes tagja van, akik élő bizonyságai a cikk azon állításainak, hogy a szívekben belül régóta élt már a köztársasági eszme”. Az Eger cikkére Csépányon kívül Kolacskovszky Lajos (1891-1994) is hasonló szellemben válaszolt 1912. október 27-én a Hevesvármegyei Hírlapban. Cikkének címe a Felséges eszme. Ezt a cikket Babocsay Sándor, a 48-as Függetlenségi Párt egri elnöke elküldte dr. Nagy Györgyhöz. A cikket Nagy György lelkesen fogadta, és meghívta Kolacskovszkyt 1912. december 1-re Budapestre, a Sas fogadóba, hogy ott személyesen is találkozzanak. Ezen a napon volt a Köztársasági Párt budapesti tagozatának alakuló gyűlése is. A gyűlésen Kolacskovszky néhány barátjával együtt megjelent és csatlakoztak a párthoz. A Nagy Györggyel folytatott beszélgetés hatására kezdték meg a párt szervezését Egerben Zalár JózseJfel és Csépány Lászlóval együtt. Ennek előkészítésére 1913. február 8-án egy asztaltársaságjött létre, amelyről a Magyar Köztársaság híreiben beszámolt. „Az alakulás munkájában oroszlán részt vesz Kolacskovszky Lajos polgártársunk, aki pártunk budapesti szervezetének megalakulásán is jelen volt, s ki a Magyar Köztársaságban írt nagy tudású, művészi tolira valló cikkeivel bizonyságát adta annak, hogy az ifjú Magyarországnak egyik szellemileg legfelfegyverzettebb harcosa, kire vezető szerep vár a Magyar Köztársasági mozgalmakban”... A párt egri szervezet még ugyanebben a hónapban megalakult. Elnöke: Dr. Csépány László lett, titkára Kolacskovszky Lajos, aki egyben a párt legaktívabb propagandistája, kinek hatására a Jogakadémia Ifjúsági Köre is előfizetett a párt lapjára, a Magyar Köztársaságra. A Köztársasági Párt egri szervezete csak rövid ideig működött. 1913. július 29-én a király által szentesített XXXIV. te. alapján a párt működését beszüntették. Ennek hatására az egri szervezet is feloszlott. Érthető, hogy rövid működése alatt nagyobb jelentőségű szervezési munkát nem végzett, mégis érdeme, hogy ezzel hozzájárult ahhoz, hogy az egri értelmiség is bekapcsolódjék a haladó politikai jellegű országos mozgalomba. Kolacskovszky Lajos kezdettől fogva - 1911. október 14. - munkatársa volt Nagy György pártja folyóiratának, a Magyar Köztársaságnak. A köztársaságról vallott nézetei öt nagyobb lélegzetű dolgozatában fejtette ki. Monarchia és köztársaság, 1912. február 14.; A köz- társasági eszme, 1912. december 14.; Köztársasági küzdelem, 1913. április 14.; A republikánus Petőfi, 1911. december \ A.\ Köztársasági mozgalmaink I-II. 1912. július-augusztus 14. Cikkei tematikájukban megfelelnek a köztársasági mozgalom programjának. Színvonaluk nem marad el a lap más szerzőinek hasonló témájú írásai mögött, tanulmányaiban a korabeli magyar politikai élet legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdései kerültek felszínre. Elemzéseiben dominál a jogi személet. Ez nem véletlen. Maga a Nagy György-féle mozgalom is elsősorban közjogi követeléseket tűzött zászlajára. A párt tagjainak sorában sok volt az ügyvéd és jogász. Kolacskovszky is jogi tanulmányokat folytatott ebben az időben és később is jogi pályán dolgozott. Nézetei középpontjában a köztársasági államforma követelése állt. E követelés megfelelt a korabeli magyar társadalom haladó irányvonalának. A monarchikus államformát elavultnak tekintette. „A monarchia a fejetlen, erőtlen és elaggott népek kormányformája, a köztársaság ellenben a mozgás, a fejlődés, az újjászületés korszakának minden tekintetben megfelelő intézmény. " Ugyanígy írt a továbbiakban: „A monarchikus államformákban a konzervatív, maradi elv az uralkodó, az okszerű haladással és reformmal szemben, amelynek oly kifejezője a Új Hevesi Napló 51
