Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szecskó Károly: Egri történelmi adalék Beke György regényéhez
köztársaság. A dinasztiák félve minden olyan újítástól, amely érdekeiket veszélyezteti, teljes erejükből azon vannak, hogy a régi állapotok lehetőleg megmaradjanak. Mihelyt itt vagy amott valami szabadabb mozgalom felüti fejét, legsürgősebb kötelességüknek tartják eme mozgalom vagy reformtörekvés elfojtását, tekintet nélkül arra, vájjon a kérdéses reform nem áll-e öss z- hangban a kor kívánalmaival. " Visszaverte azokat a nézeteket, amelyeket az uralkodó körök hirdetnek, amelyekben arra hivatkoznak, hogy a „magyar nép éretlen” a köztársasági államformára. Elvetették a „szent korona tanára” vonatkozó, még korában is élő nézeteket, amelyeket az uralkodó osztályok a magyar nép királyhűségének bizonyítására akartak felhasználni. Kolacskovszky szerint „a szent korona inkább ereklye, mint jogforrás”. Tudatosan és következetesen vallotta a köztársaság eszméjét, felvetette a kérdést: „... mi az a bennünket elszomorító és sivár hatalmi viszonyainkhoz köt? ... ha a bizonytalanság miatti aggodalom, akkor a csüggedőknek látniuk kell, nem szabad, mert Kölcsey-vel kérdve: ’mi lenne az emberiségből, ha csak az küzdene, ki a végrehajtás bizonyosságát előre látná...’ A születési jogok sorsa iránt a munka századában nem lehet semmi kétség.” (Breznay Imrének az 1912. október 27-én, a Hevesvármegyei Hírlapban közölt cikkére írta, válaszként). A köztársaságról vallott nézeteiben jelentős szerepet töltöttek be Rousseau, La Martine és Maculay. Kolacskovszky nem tartozott azok közé, akik egyszerűen csak „divatból” követelték a köztársaságot. írásaiban mint intézmények rendszerét bírálta elsősorban a monarchiát, de azt is látta, hogy az intézmények csak függvényei, eszközei a szociális és gazdasági valóságnak. Polgári demokratikus államformát hirdetett, ahol „az államformának takarnia kell a tartalmat... Az örökös királyság intézménye mellett nem juthat kifejezésre az élő emberek többségének akarata ’’ - írta. A köztársaságról vallott nézetei helyességének bizonyítására felhasználta az ilyen jellegű haladó történelmi és irodalmi hagyományainkat. A köztársaság érdekében biztos kézzel emelte ki a legfontosabbakat és a legnagyobb hatásúakat. Legtöbbet Petőfivel és az 1848/49-es forradalommal foglalkozott. Nem véletlen ez azért sem, mert ebben az időben több költő, író, például Ady Endre, Babits Mihály foglalkozott Petőfivel. Kolacskovszky helyesen, Petőfi jelentőségét abban látta, hogy a forradalom és a szabadságharc költője volt. Petőfi értékelésekor alapvető fontosságúnak tartotta a költő republikánus voltának hangsúlyozását: „A szabadság és a köztársaság rettenthetetlen bajnoka nem kincshajhász és meghunyászkodó nemzedék számára írta a fölséges forr a- dalmi dalait. Petőfi forradalmi költeményének szépségét egyedül azok élvezhetik, kik republik á- nusok, hajthatatlanok és mindenekei őtt szabadságszeretők. ” írásaiban foglalkozott az 1848/49-es történelmi eseményekkel. Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc szerinte a legfontosabb lépés volt a köztársasági államforma megteremtése felé. Az 1849. április 14-i trónfosztást úgy értékelte, mint a köztársasági államforma megvalósitásának közvetlen lehetőségét. „Kossuth Lajos lett az ország kormányzója, mintegy köztársasági elnök. Kossuth valóban republikánus, a mérsékelt respublika híve volt... Mid őn a Függetlenségi Nyilatkozatot létrehozta kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy Magyarországot köztársasági alapokra helyezi... azon megállapodások, melyek a miniszterelnök és Kossuth között történtek a kormányzó hatáskörét illetően, halvány körvonalait nyújtják a köztársasági elnök jogainak és hatáskörének. ” A Magyar Köztársaság című folyóirat mellett dolgozott a Szentesi Ellenőr-be is. Ez a lap dr. Lánczi Simon szentesi ügyvéd kiadványa volt, amely a Lánczi által alapított Kossuth-párt sajtóorgánumaként működött, 1914. január 1-én indult. Lánczi Kolacskovszky Lajost - akinek nevét bizonyára a Magyar Köztársaságból ismerhette - még 1913-ban felkérte arra, hogy induló folyóiratában szerkessze a Történelmi Képek a múltból című rovatot. Kolacskovszky e felkérésnek eleget téve több történelmi életrajzot közölt. 52 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
