Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Erdélyi Erzsébet – Nobel Iván: Gondolatok a határokon túli kortárs magyar irodalomról
A magyar nyelven írt, esztétikai minőség szempontjából kifogástalan irodalom tehát magyar irodalom, függetlenül attól, hogy szerzője a jelenlegi országhatár melyik oldalán él. De hova soroljuk azokat a magyar származású írókat, akik magyarul is, más nyelven is, vagy csak idegen, például választott hazájuk nyelvén írnak? Az a Puerto Ricóban élő Ferdinandy György, aki először mindent magyarul ír meg, másodszor pedig franciául, még a magyar származású megkülönböztetést is kifogásolja, mondván: „Irodalmunk kétnyelvű képviselőit „magyar származásúvá” degradáljuk, ami, még ha a tisztelet mondatja is velünk, lefokozás. Azok, akik leghatékonyabb képviselőink a nagyvilágban, soha, egy pillanatra sem tagadták meg magyarságukat. A nyugati olvasó számára érthetetlen, hogy miért nem magyar író a mi számunkra a londoni Mikes György vagy a párizsi Amóthy Kriszta, a világhírű Gáspár Lóránt...” (Az idézet az Örökké itthon már e tájban című kötetünk előszavából való). A sort Kristóf Ágotával zárja, azaz Ágota Kristóffal, aki Svájcban él és franciául ír. Mi mostanában kezdjük megismerni munkáit, fordításokból. Ő bizonyára másként élte meg a Márai számára tragikus tényt, hogy „nevedről lehull az ékezet”. Ám ez nem kizárólag magyar sajátság, hiszen a cseh Kundera újabb müveit már franciául írja. A román Jonesco is Franciaországban vált híressé, vagy az orosz Vladimír Nabokov, aki az Egyesült Államokban írta legjobb regényeit, angolul. Vagy említhetnénk a Londonban élő Nyíri János nevét is. Több nyelvre - köztük magyarra is - lefordított regényeinek cselekménye a budai Svábhegy villanegyedei és bérházai között játszódnak. Ezek az írók belső szemükkel még a hazai tájat látják, szívükben pedig ott van „a régi szerelmek lábnyoma”. A Magyarok Világszövetsége Nyugati Régiójának és Amerikai Tanácsának elnöke, Papp László az ún. emigrációs magyarság magyarul már alig vagy egyáltalán nem tudó harmadik generációja példájából kiindulva az alábbi megújult jelmondatot ajánlja figyelmünkbe: „Szívében él a nemzet”. „A nyelvi kapcsolatok hiánya esetén a magyarság megtartásának talán egyetlen eszköze az öntudat, az értelmi elkötelezettség” (Magyar Napló 1997. május-június 18. o. ). Nyelvünk története bővelkedik mostohaságokban, ezért a megkülönböztetett figyelem. A valóban művészi színvonalon szóló író - bárhol élje is a világban - magyarul írt művei irodalmunkat gazdagítják, idegen nyelven írt alkotásai pedig jó hírünket. (A fejezet idézetei a Bárka című irodalmi és művészeti folyóirat 1996. 3-4-es számából valók.) (Folytatjuk) Gion Nándor-est a Kossuth Klubban Erdélyi Erzsébet, Görömbei András, Gion Nándor Új Hevesi Napló 49
